MariDzsi új élete :)

 Na csak hogy folytassam a bürokrácia gyönyöreit... Azóta elküldtem az iskola befogadó nyilatkozatait az otthoni iskoláknak, a T. ofő és a diribácsi egy mukka szót nem szólt rá... Most ez milyen már? 

Itt már a második "segély" kérő lapot is megkaptam, már csak a harmadikat várom. Talán szép sorban megérkezik lassan minden. A családi pótlék igénylő lapon volt egy olyan kérdés, hogy szándékomban áll-e a közeljövőben örökbe adni a gyerekemet? :D Ezek tényleg minden hülyeséget megkérdeznek! Otthon lemondtam a családi pótlékról, mert ugye becsületes pógár nem veszi fel két államban ugyanazt a juttatást. Erre a T. Államkincstár is írt egy dörgedelmes levelet, hogy hiánypótoljak Nekik jól, mert ha nem, megszüntetik az eljárást. És akkor mi lesz? Akaratom ellenére utalják a családi pótlékot tovább? Bááááááá.... Amúgy olyan leveleket tudnak írni, hogy bár magyarul perfekt tudok, meg tán hülye sem vagyok egészen, de komolyan, többszöri olvasásra se értem, hogy mi a fenéről beszélnek... De azért intézkedjek 8 napon belül, mert akkor hű. meg ha. Én, a tisztelt igénylő.... Mi van? én lemondok, nem igényelek... Lehet, hogy az ott ülő "Gizikének" vannak szövegértési problémái?

Na de hogy a címre is kitérjek. Ma épp a munka végét vártuk, mikor az egyik lánnyal a társaságból kiderítettük, hogy mi bizony apró gyermek korunkban találkoztunk, mivel a mi drága szüleink barátságban voltak... Hogy ezt az almás dobozokon ülve tudtuk kideríteni majd három hónap ismeretség után? Szerintem azóta is hüledezik Ő is, ahogy én. :)

Amúgy jelentem, kitört a nyár. Én nem tom, hogy van ez, de gyönyörűséges jó idő van, meleg, szél se rezdül, meg ilyenek... Lehet, itt 3 hónap az időeltolódás, már ami a nyarat illeti? :D csóközön!

 Elnézést, hogy már rég írtam, de most nem volt sok történés. Gyerekek járnak a suliba, én dolgozom. Egyelőre még csak ismerkednek a sulival, meg ugye az osztálytársakkal is. Olivér mázlistább, mivel nagyon vegyes összetételű a csapat, ezért Ők a szünetben is angolul kommunikálnak. Líviának nehezebb üzem (már megint Neki... :( ) mivel főként lengyelek a többiek, azok meg a szünetben saját nyelvre váltanak és elvannak egymás közt... Remélem azért ez idővel változik. Édes volt, mesélte, hogy volt egy olyan feladat, hogy egymást kellett bemutatniuk. Erre Ő kifogott valakit, akinek a neve Przk... vel kezdődik. :) Ott állt és ki sem tudta mondani a gyerek nevét! :D Annyira jellemző, hogy Lívia mindig belenyúl az ilyen történésekbe! Viszont, mindketten hoztak haza valami papírt, amin lehet az iskolától támogatást kérniük. Az nagy jó lenne, ha még valami ösztöndíjat is kapnának!

Végre sikerült elindítanom a mindenféle támogatások megigénylését. Itt is folyamatosan változik az ügyintézés menete... Hála égnek! Míg Edit még többször betelefonált, személyesen be kellett mennie, megvárni az NI kártya megérkezését stb Neki majd fél évbe telt a dolog. Erna ehhez képest be sem ment, de Neki is azt mondták először, hogy amíg a kártya nincs a kezében, addig nem ér kérvényezni... Nekem egy londoni barát azt mondta, elég, ha a NI szám megvan. Gondoltam próba cseresznye, legfeljebb elküldenek. Erre felvették az adatokat, mondták, hogy küldik a formokat, megadták a családi pótlékosok elérhetőségét, azt is felhívtam és most várom, hogy küldjék a papírokat! Remélem a pénzt is ilyen hamar fogják küldeni! :)

Közben kaptunk levelet Lívia otthoni osztályfőnökétől... Na ez is... Tudom én, hogy kell küldeni a sulinak valami befogadó nyilatkozatot, mert ugye a leánykám iskolaköteles. Azt írja, hogy én nem döntöttem el, hogy Ő most magántanuló lesz vagy küldöm az igazolást... Pedig én eldöntöttem és mondtam is a dirinek, hogy nem tudjuk elintézni, hogy Líviának legyen tankönyve, meg járjon haza vizsgázni... De az is vicces, ha Ők az angol nyelvű befogadó nyilatkozatot nem fogadják el. Ha itt vagyok kint, csak akkor tudom beszerezni a papírt, ugye. Hivatalos fordítást meg, ha jól gondolom, otthon lehet intézni... Ja! és persze mindezt szeptemberben legyek kedves, mert ha 30 óránál többet hiányzik a gyerek, akkor megy a hivatalos jelentés a jegyzőnek... Aki, ha nem találja a gyereket, akkor nemzetközi körözést is kiadhat ellene... MI VAN???? Én nem eltűntem, se a gyerekem nem libapásztor Indiában valahol... Annyira jó ez a bürokrácia! Ami viszont érdekes, hogy Edit lányát a kutya nem keresi, pedig Ő nem intézett semmi ilyet...

No mindegy. Jövő héten a gyerekek elintézik a papírt, azt én jól elküldöm a sulinak, aztán csináljanak Vele a valamit. Majd szólnak, ha bajuk van!

Szóval ennyi a történés mostanság. csóközön! :)

 Hát ez a nap is eljött végre! Drága gyermekáldásaim ma elvonultak a suliba. Olivér a legfiatalabb az osztályában, még családos emberek is járnak hozzájuk és mindenféle nemzetiség. Azt mondja kb 20 fő. Megkapták az órarendet, hát megszakadni nem fognak... Csütörtökön nem kell mennie, amúgy meg nyelv, matek, némi számítástechnika és valami munkavállalásra oktató tantárgy szerepel a listán. Lívia ugyanezeket fogja tanulni, az Ő osztálya is ilyesmi létszámú, viszont rajta kívül van még egy ázsiai, egy néger gyerek, a többi lengyel... Ebből tisztán látszik, milyen a népesség aránya itt Wellingboroughban... Lívia hétfőn és pénteken nem megy suliba, cserébe csütörtökön 9-5ig bent lesz... kicsit idétlen elosztás, de hát ez van... nem kell Nekik semmi tankönyv, csak füzet. Maga az oktatás hétfőn kezdődik csak, szóval még mindig lógnak. :) de már kapnak is diákigazolványt, majd az is kiderül, mi mindenre jó.

Nálunk a mazsigyárban semmi extra, hála égnek egész héten laza helyen voltunk. Úgy tűnik, ha itt van munka, akkor mi már mindig ide leszünk beosztva, ami nagy jóság. Örök hála ezért Edit barátnőmnek, akinek a farvizén evezünk. Persze mi is kitettünk magunkért Ernával, hogy ne hozzunk Rá szégyent, így mindenki elégedett. :) 

Amúgy ma vagyunk itt két hónapja... múlik az idő... :) És előttem a gyerekmentes 7vége! Jeee! Nem mintha sok vizet zavarnának itthon, de ahogy egyszer rég a kisfiam mondta, egy anyának is jár a szabadság! :)

 A mai napon töltöttem az első FIZETETT szabadnapomat. :) A gyerekeknek most volt a beiratkozás, ezért gondoltam, hátha mégis szükség lesz rám, inkább elkísérem Őket. Kellett szépen tesztet írniuk, meg legalább két szót beszélt is Velük, az amúgy szimpi néni, aki felvételiztetett. (Mellesleg indiai, ha jól gondolom...) Olivér a 18+-osokhoz, Lívia a 16-18-as korosztályba kerül. (Azt mondta, Olivérnek túl fiatalok és tudásban is kevésbé jók a 16-18-asok) Viszont full time (vagyis nappali tagozat és ingyenes az is, ahova Ő kerül). Jövő csütörtökön kapják meg az órarendet, meg ismerik meg az osztályt is. :) Szóval iskolakeresés végre kipipálva.

Gondoltam, ha már úgyis ráérünk, elmegyünk a dokihoz is. Ott is szépen kitöltöttük a papírokat. Mindannyian felajánlottuk a szerveinket halálunk esetén. :) Mert, hogy ilyen kérdés is volt. Ez is elintézve. Amúgy a doki is ott van a suli mellett, legalább az is közel.

Hazajöttünk, megebédeltük a chilis-bab maradékot, majd elmentünk a postára, mert természetesen Olivér cipőjét azalatt hozták ki, míg nem voltunk itthon. (Tetszik nekem ez az ágyból vásárlás. :D ) A csomag felvevő viszont pont a vasútállomás mellett van, ezért oda is beugrottunk és megvettük a jegyeket Londonba. Jövő pénteken a Kiscsillag zenekar itt ad koncertet, amire Vikiék már meg is vették a jegyeket. (Amúgy többe kerül a leves, mint a hús... a jegy olcsóbb, mint a beutazás...) Na de végre lesz valami program is, mielőtt beindul a suli... :) Mivel péntek este van a koncert, ott is alszanak Vikiéknél és a hétvége további részébe még egy városnézés is belefér.

Úgyhogy ma sok hasznos dolgot vittünk véghez, mellesleg ezerrel süt a nap, megint kifejezetten meleg van. Ja és még nekiláttam egy jó csirkepörköltnek is. :) csak hogy minden jó legyen! :)

 Mivel rég írtam, e jeles alkalmat megragadván gyorsan összefoglalom a történéseket...

Szülinapom reggelén 17 fok és eső fogadott, mikor munkába igyekeztem. Itt jegyzem meg, otthon ilyen típusú esőt még nem tapasztaltam, nem zuhog, hanem mintha permeteznének fentről... ez olyan kis puha eső. Érdekes. Na mindegy, attól még nem szerettem őt éppen. Bent hála égnek egy helyre kerültünk, de ilyen szívatós (már elnézést...) napot még nem sikerült megérnem eddigi mazsigyáros múltamban. Először is négy emberes munkát csináltunk hárman, ami még ment is volna, ha nem rossz mellé az összes gép... Ezt úgy tessék elképzelni, hogy egy ember tölti a 25 dekás zacskóban lévő kukoricalisztet a gépbe, ahol bedobozolódik, majd kijön a másik végén, ahol a másik ember a 12 dobozolt terméket rakja nagy dobozba, ez bemegy a fóliázóba és kijön a nagy cucc, amit fel kell címkézni és raklapra tenni. Ez így nem veszélyes, de: a zacskók lukasak időnként, tehát ahogy az adagolóba helyezve megnyomod, száll a lisztfelhő. Ezeket menet közben ki kell hajigálni, kibontani és visszatölteni... a dobozoló cuccban folyt a ragasztó.  Ennek következtében, a kedves kis dobozok egymáshoz ragadoztak, összekenve a szalagot is, meg persze nekem is sikerült belenyúlni (a ragacs amúgy forró) és így máris nem szép sorban érkeznek, hanem fejen állva, összeakadva vagyis borul le a cucc a szalagról... és persze a selejtet itt is ki kell bontogatni menet közben...A raklapos rész az nem volt gázos, csak ott folyamatosan jön a doboz, meg közben matricázol, meg dobozt hajtasz az előző rakodónak, meg segítesz, ha Nála borulás van. Ja, amúgy edzés gyanánt teljesen jó 3 db 3 kilós dobozt összeszorítva pakolni 8 órában... Na úgyhogy pörögtünk egész nap, mint a ringispill. Vagy hogy klasszikust idézzek, mint majom farkán a staniczli... :D Eddig jól indult, mi? :D a szakadó esőben (mert utána már az is volt) elmentünk nagybevásárolni, most Edittel, kocsival. Meg is vettem minden nehezet a boltban, csak hogy kihasználjam, hogy nem kell cipelnem! :D De nem is ez a lényeg! Első angliai marhahúslevesem jelenleg ott fő a fazékban. Kíváncsi leszek a végeredményre...

Aztán végre géphez kerültem és annyi, de annyi köszöntést kaptam, hogy csak! (Sőt vicces volt, mert igazából otthon egy órával előbb volt a szülinapom ugye és már akkor is kaptam köszöntést! Most így rájöttem, egy órával megfiatalított engem Anglia! :D) Meg majd elfelejtem! Olyan süti illatra jöttem haza, hogy hűűűű. Lívia végre sütött nekem browniet, olyat, amit senki más nem tud utána csinálni! :D ezt kaptam ajiba. Ma még koccintunk is, csak mert ugye az illem megkívánja...

Úgyhogy nem hagyom a kedvem sehogy se elrontani, a nap vége csak azért is jól sikerült! :D 

Pusszantás 

 Mára az volt a terv, hogy Ketteringbe megyünk, mert ott van az egyik suli, amit kinéztünk a gyerekeknek. Megint Ernáékat izzítottuk be, már szombaton megbeszéltük. Csak a mikorral voltak gondok, mert Krisztián ma utazott haza, nekünk meg volt két skype konferencia is betervezve, ezért 10 körül indulni akartunk. Reggel felkelek, esik az eső... pff. Mondtam Ernának, várjunk kicsit, hátha javul. Úgy is lett, 10 helyett 10:15re beszéltük a randit a busz végállomásra. Ki volt írva: 11:00 Kettering. No, hát erős várakozásba kezdtünk, mivel volt időnk bőven. Közben begördült egy busz 10:50 kor, az előttünk levő megállóba, Corby felirattal. Végre megjött a mi buszunk, felszállunk, Olivér kéri a jegyeket, mire a sofőr közli, hogy Ketteringbe az előttünk levő megállóból indul a busz... ami 10 perce ment el.... ja és vasárnap lévén óránként jár...

Áááááááááááá. Hülye angolok! Ti gondoltátok volna, hogy a 11:00 Kettering, az azt jelenti, hogy onnan jön a busz?????????? És a Corbyba menő megy át Ketteringen, úgyhogy arra kellett volna felszállni???? Szóval jót túráztunk a buszvégállomásra és haza. De sebaj!

Jövő héten újra megpróbáljuk! :)

 Szombaton megint a szokásos bevásárló túrán jártunk a gyerekekkel, mikor összefutottunk Ernáékkal, aki felvetette, hogy menjünk el Northamptonba. Fiatalság nagy kérdése: miért? ott mi van? pff mondtam, majd megnézzük! :) Felszálltunk egy igazi emeletes buszra és elindultunk. Útközben láttunk birkanyájat, teheneket, lovakat legelészni... Ja kérem, ez a vidéki Anglia! Végre beértünk egy VÁROSba! Már a központon látszott, hogy picinkét nagyobb településre érkeztünk, mint Wellingborough... Hatalmas bevásárló utca... Ejj, hát ez már azért az ifjúságot is feltüzelte. Találtunk egy szép nagy H&M-et (ez itt a reklám helye) és beszabadultunk... Miután kifosztottuk az áruházat, kellő lelkesedéssel indultunk sétálni. Persze a környéket nem nagyon hagytuk el, (vissza is kellett találni a buszhoz!) de igazán szép és igazán angol városkát láttunk. Ittunk egy pocsék kávét, egy olyan igazi pubban, ahol délután kellemes alkoholgőzös emberek üldögéltek, sőt még dalolásztak is... :D Rég sétáltam ennyit, de kellemesen elfáradtunk. Itthon a srácok felvonultak az új szerzeményekben és fülig ért a szájuk. Végre...

Ma pedig megérkezett a kanapém! Mit ne mondjak, szépséges! :) és ma este már igazi ágyban fogok aludni!!!! Úgyhogy az én szám is fülig ér. És még rakott krumplit is csináltunk!

Kell ennél több? :)

 Legnagyobb gondom pedig itt e földi létben, iskolát találni, minden körülményben! Arany János után szabadon... :) Szóval internetes kutatásba kezdtem, gondolván, nem kell mindig a segítőkre várni... Megírtam két iskolának is a gondomat, miszerint a gyerekem túlkoros, de attól még nincs érettségije... Az egyik iskola válaszolt is, nagyon kedvesen érdeklődtek, mit is tanulna szívem szottya, beszéli-é az angolt és írja is kellően... stb.. Gyermekeim befáradtak a személyes találkozóra, hogy egy információs csomagot átvegyenek... Olivér beszélt az igazgatóval, aki megdicsérte a nyelvtudását. Líviám is értette, miről van szó (ez biztató) csak pont azt nem, amit Tőle kérdeztek... (ez is jellemző) Majd hazahozták a cuccost, amiben ott lapult a tandíj is... Jellemző, az állami iskola nem válaszol az emailre, csak a fizetős suli... és mivel potom 12 000 font/ gyerek, hát azt annyira nem tudom megfizetni...

Úgyhogy marad a további várakozás, hogy a nagy angoltudásúak végre telefonáljanak, hogy mikor lehet egyáltalán érdeklődni... hócipő effektus. De azért próbálkozom tovább, mivel sulinak lennie kell!!!!

 Tegnap, bementünk dolgozni szokás szerint, de az a hír fogadott, hogy nincs alapanyag. Majd jön, addig foglaljuk le magunkat. No az ilyet rettentő mód szoktam utálni, hogy tegyél úgy, mintha dolgoznál... Átmentünk a másik részlegbe segíteni, de ha túl sok az ember, inkább csak feltartjuk a másikat. Hajtogattunk dobozt feleslegesen, meg folyamatosan "cleaning"eltünk. Munka közben a takarításnak felettébb sok értelme van, mint azt mindenki tudja... de hát mi mást? No 11kor megérkezett az egyik főnök és kiadta a parancsot, hogy menjünk haza. Sűrűn elnézést kért és mondta, hogy csak ma... No hát péntek lévén nem sírtunk, hogy csak fél napot kellett dolgozni... (jó, persze csak ennyit is fizetnek, de néha megéri!) Csajokkal kihasználtuk az alkalmat és betódultunk vásárolni. Vettem egy rahedli fogast a szekrényekbe. Itthon végre beköltöztem. A ruháim nagy részét sikeresen elpakoltam. :) Az este a fészbukon lógással telt, amihez vettem egy üveg rose-t is, csak mert megérdemlem. :) Ma reggel, mikor már túl voltam a kávézáson, meg beraktam a konyhában egy adag mosást, valami robajt hallottam... (persze a gyerekek még alszanak és nem hallottak semmit, legalábbis úgy csinálnak...) No szóval berontok a szobába, hát az én szekrényem orcára esett... kidőlt, amit bepakoltam... :( Na most két eshetőség van... (Tudni kell, ez egy fémvázas, ráhúzol egy anyagborítást típusú gardrobe, ami azért nem egy tölgyfa szekrény) vagy mivel az én szekrényem volt az első, amit összeraktunk, nem sikerült elég jól... a másik lehetőség, kúa sok ruhám van, amit ez a szekrény nem bír el... Hm... de az is lehet, hogy mindkettő! :) No mindegy. Majd most bepakolok újra! Ezen kívül, még nem tudom a programot, de ha megtörtént, megírom! :)

  A tegnapi nap intézkedéssel telt, ezért nem voltam dolgozni. Ki is élveztem a három napos 7végét! Napoztunk, csacsogtunk és csináltuk a semmit gőzerővel! Isteni volt! :)

Ma egy újabb munkát sikerült kipróbálnom. Ez a banánozás. :D Mielőtt bárki rosszra gondol, itt meg a banánchips alapanyagát állítottuk elő. Ez a legkönnyebb munka! Először is ülve végezhető. Itt a banán tömbből kell a szeleteket szétválasztani. Ültem, csipkedtem a banánt és majdnem elaludtam... Viszont egyszer csak, megszólalt a hangosbemondó... Olyat ugrottam ijedtemben, hogy a csajok fél óráig rajtam röhögtek. Sőt. Minden alkalommal, mikor újra bemondtak valamit, mindenki rám nézett és pukkadt a nevetéstől. Legalább felvidítottam a társaságot! És ma, beszélgettünk! Lengyel,azt hiszem litván, magyar és egy szál angol lány alkotta a csapatot. Dobálóztunk banánnal, egyik odaragasztotta a másikat az üléshez, énekeltünk (szólt a rádió) szóval igen jól mulattunk! Remélhetőleg holnap is együtt dolgozunk! :) (idióták gyülekezete...)

Hatalmas küzdelmek árán, megrendeltem végre az ágyamat! Vagyis egy igen kellemes kinézetű, ággyá nyitható sarok ülőgarnitúrát! És még a levélben feltett kérdésekre is tudtam válaszolni! (Csak attól félek, hogy fel is fognak hívni! :D ) Ezzel most egyelőre be is fejeztem a vásárlást, mert nem költhetem el az összes pénzem egyszerre... bár vóna kedvem! :D

 Kedves Vacogó Honfitársaim! 

A tegnapi party elég jól sikerült. Rég ittam össze ennyi mindent, de olyan piaféleségek vannak itt, hogy muszáj volt kóstolgatni. Legalábbis otthon én nem találkoztam ilyenekkel. Ittunk cidert, ez gyermekeim nagy kedvence, nekem annyira nem jött be. Vettünk különféle vodka mixeket. Azok nagyon fincsik voltak! Viszont igen cseles darab, mivel nagyon itatja magát. Volt cseresznyés, szedres, körtés és citromos. Aztán ittuk az Edittel szokásos kurasszó-dzsúzt. Ezek után előkerült egy 12 éves Chivas Regal. Hát asse volt rossz. Épp időben készült el a bográcsban a kaja, hogy felszívja az alkoholt, de azért elég emelkedett volt a hangulat, volt sok móka, kacagás, egyéni táncprodukció stb... Edit örömködött az ajándékoknak is.

A partyról hazaérve tapasztaltam, hogy a mellettünk levő helyi italmérés (angolosan pub :D) 7végén karaoke estet tart. Én ugyan embert nem láttam bent, hazafelé suhantamban, de valaki nagyon énekelt... sokáig. kitartóan. hangosan. és rém hamisan. :) Azért valamikor abbahagyta, mert sikerült elaludnom.

Meglepő módon, reggel ma volt és nem másnap! :) A kötelező, bokros háziasszonyi teendők után átnyargaltam Editékhez és lazulással töltöttük a délutánt. Illetve én lazultam, Ők azért még romeltakarítottak kicsit. Kávé, zene, napsütés ezerrel... Jelentem NAPOZTUNK!!!! És igen, lehet irigykedni! :) Sajnáltuk is az otthoniakat, de tényleg! :)

Itthon ma már csak további pihenkélés (ami mellesleg rám fér) és erős sajnálkozás, amiért holnap sem dolgozom! :)

Ja! az első itteni bejegyzésemhez csatoltam a fotót kommentben, meg mindenhogy, remélem látjátok! de azért ide is beszúrom: https://m.blog.hu/ga/gabos69/image/K%C3%A9p%20001.jpg

Csóka

 Tegnap már nem sikerült írnom, de itt a pótlás. Örömhír volt, hogy végre ma mégse kellett bemenni melózni, sőt hétfőn elengedték Editet is, hogy el tudjunk menni Bedfordba. Ott kell intézni az NI kártyát, ami az otthoni TB és adókártya megfelelője vagyis a munkavállalás és minden későbbi támogatás igénybevételéhez szükséges. Szóval ez a hétfői terv, meg persze utána némi lazulást is megengedünk magunknak, mert Edittel még két szót nem sikerült kettesben dumálni, amióta itt vagyok...

Vikiék látogatása nem egészen terv szerint alakult. Drága uncsihugom az előző napi hosszú gályázásnak köszönhetően a pénteki nap nagy részét átaludta, ezért majdnem este 7 körül érkeztek csak meg... (ennyit a séf úrtól várt potyaebédemről...) Dumáltunk egy csomót, jól elvannak. Végre öcsikéje is talált munkát hosszabb távra, úgyhogy kedves otthoniak lehet megnyugodni! :) A gitárját is elküldtük Neki, talán Vilinek is helyreáll a lelki békéje... Szóval jó este volt, borozgattunk, beszélgettünk, elröpült az idő... Megnéztük, mikor indul vissza Nekik vonat... volt tíz percük, hogy elérjék az utolsót! Szerintem jó időt futottak, hogy sikerült! :) Szomorú hír, de a fotózás elmaradt. Látom csak nekem kell intézni ezt is...

Most nekifogok a 7végi teendőknek, mert ma még sok helyre rohanunk. Este meg kerti parti lesz Editéknél, lakásavató és szülinapozós egyben. csóka :)

 Jelentem fincsi meleg napsütéses időnk van! (Jézusom, angolosodom! már én is az időjárásról beszélek???) Na de tényleg. Én amúgy is napfüggő lévén, százszor jobb hangulatban leledzem, nem vagyok végre nyomi állapotú sem! :) A mai robot sem volt épp frissítő hatású, viszont meglepetésemre, a gépkezelő ember (egy lengyel fickó) megkérdezte: Hoty vaty? :D sőt! később egy plusz szünetre is kiküldött. Ilyen csoda még nem esett meg velem. Ma egy angol nénivel dolgoztam. (aztán lehet hogy alig idősebb nálam... fúj, már megint kezdem a genyózást) angol néni szerintem a Withworths - (alias mazsigyár) szülötte, de hogy ezer éve itt dolgozik az tuti. Nagyon morci feje van, egész nap nem szólt hozzám, viszont úgy járt a keze, mint a motolla. Na de nem maradtam szégyenben! Olyan iramban pakoltam az aszalt ananászt, hogy csak! :) Néha egy-egy zacsi kiszakad, abból kóstolót is vettem. Jaj, hát ez nagyon finom! Bezabáltam, mint a malac. Persze titok zabálás volt, mert ugye ezt se lehet... Pedig inkább kárba, mint pocsékba nem? 

Aztán hazajöttem, itthon a gyerekek rakott krumpli helyett, sült virsli, rántott gomba, fűszeres krumpli kombóval fogadtak. Kiderült, tepsi nélkül nehéz rakott krumplit csinálni. Elmentünk hát a helyi Plazaba és vettem tepsit. :) Ja, amúgy Lívia a piercingeshez akart eljutni, (kevés még a lukak száma a fején...) de hála égnek csak tetkó szalont találtunk. :D Azért hogy mégse érezzem jól magam teljesen, vettem három polcot a fürdőbe, amolyan tapadókorongos verziót, mivel fúrni a csempét azt nem ér ugye... Hát a rütyvedt mozaik csempére nem ragad a tapi! Hogy tegye a kopaszok közé a jóisten a T. tulajt! Akkó hogy pócoljak???? Adjon valaki tippeket valami brutális ragasztó márkára! Most már az jön! Amúgy vettem már azt is, univerzálist. Naná, hogy semmire nem ragad.

Holnap jön Viktória királynő és György herceg, alias az uncsihugom a séf barátjával. Kiadtam az ukászt, hogy főzzenek valami fincsit! :D (így jöjjön hozzám vendégségbe bárki!) Talán Ők majd fotóznak is! :D

Mára ennyi. Csóközön

 Na ma mesélek egy kicsit a fura dolgokról, amit még szoknom kell...

Első a közlekedés. persze minden irányba nézek, hogy ne üssenek el és már odáig jutottam, hogy nincs halálfélelmem az autóban ülve, hogy rossz sávban haladunk. De hogy én ezt mikor fogom megszokni? Otthon se voltam egy "Szállító" típusú sofőr, de hogy még vezetnem is meg kelljen tanulni angolul??? Pedig itt a kocsi eléggé létszükség... Például munkába sem tudok eljutni, csak ha visznek. A híres jó közlekedés, az a vidéki Angliára annyira nem jellemző. Mert ugyan van egy busz, ami elvinne a cégig, de 10kor megy az első busz. Hétre járok dolgozni? hát evvan...

Aztán. Hogy ezek a keverő csaptelepet miért nem akarják megszokni??? Nekem pöpec a lakásom, mert a zuhany és a mosogató is az, de! A mosogatónál a csap első felén jön a forró, a hátsó részén a hideg víz. Vagyis csak két lukon... átlagba nem ég le a kezem! :) A kád az már szigorúan két csaptelep. Ez még elviselhető. Úgyse fürdöm. :D Az, hogy nincs konnektor a fürdőben??? sőt! villanykapcsoló sem. csak egy madzagon rángatható megoldással működik. Kérdem én? ezek nem használnak hajszárítót, hajvasalót, elektromos fogkefét? és még van pár dolog, amit én a fürdőben szoktam használni...

Időjárás. Egy nap alatt a 4 évszak váltakozni képes... jellemzően hűvös van. nyáron hosszú farmer, kardigán vagy kabát... ez szokatlan. Még olyan igazi rekkenő nyári hőséget nem sikerült megélnem. Viszont ha süt a nap, akkor jó meleg és mindig van egy kis szél, amitől nem elviselhetetlen. És érdekes módon késő délután süt ki legtöbbször. Szóval a nyári ruháim jó részét eléggé fölöslegesen hoztam eddig... de itt állítólag az augusztus meleg! hát kíváncsian várom a hétfői napkitörést! :)))

Ennyit a mára, megint szimultán beszéltem és leveleztem míg a blogot írtam, úgyhogy sorry (kicsit törni már magyar...) ha csapongóra sikeredtem. Az ígért fotók beszerzésén rajta vagyok! csak türelem kedves olvasók! :)

 Hát halihó! 

Nem kis küzdelem után, végre megleend a köldökzsinór! Akkor gyorsba összefoglalom az eltelt idő eseményeit. Kezdjük az úttal. A beígért 25 óra helyett utaztunk vagy 28-at. A sofőrök, néha bólintgattak az éjszakai vezetés alatt, az egyik nem tudott váltani, a másik folyamatosan a jelző,rázósávra tévedt. Mikor kezdtünk letérni a térképről, ÉN szóltam, hogy szerintem nézzen rá arra a GPS-re, mert nagyon el vagyunk tévedve... és igazam volt. szóval még tettünk egy kis kitérőt is... a cuccunk elázott, átutaztuk fél Európát és csak az autópályákat láttuk belőle, de megérkeztünk!!! :)

Egy hétig Editéket boldogítottuk, aminek volt némi tömegszállás fílingje, (értsd fürdőszoba használat, mint sarkalatos pont!) Pénteken érkeztünk és én a következő szerdán már lelkes dolgozója lettem a Mazsigyárnak. Konkrétan aszalt gyümölcsöket, magokat csomagolnak és rakják dobozba, raklapra. Fittneszre nem kell költenem. :) Cserébe a kezem olyan, mintha mindennap megverne valaki. Tele vagyok kék-zöld foltokkal. ja meg persze karcolásokkal, a híresen hosszú körmöm, az csutkára vágva, gyűrű nuku. Az öltözékem eldobható köpeny, hajháló és safetycipő (acélbetétes bakancs) majd elkérem a képet Edittől és csatolom! Igazán bájos vagyok! :D

Mindegy, ez az első lépés, ezért fizetnek. Van állandó munkám, lakásom és már a berendezést is elkezdtük. Az ember ilyenkor értékeli azt, hogy szék! szekrény, ágy és persze a konyhai gépek. Egy hétig nem volt hűtőnk! Borzalom! De már van. :) Az angolok idióták, már ami a lakberendezést illeti. Itt nincs a fürdőszobában konnektor, nehogy a buta ember öngyi legyen vagy valami... Tehát a mosógép csakis a konyhába kerülhet. Így viszont nincs hely a hűtőnek. vagyis csak a konyha közepén nagyjából... A falak festése botrány! Én csináltam, tehát szakértő vagyok! :) A csempék is borzalmasan vannak felrakva. Úgyhogy honfitársak! Ne szidjuk a magyar szakikat, itt se dolgoznak jobban! :) Ami szerény famíliámra jellemző, az első dolog, amit luxusként elkönyvelhetünk, az az internet elérés volt. Még két hete sem lakunk itt és lőn! :) A másik fura dolog, (már bocs a háziasszonyok többségétől!) de itt napi szinten főzünk! Most még jó dolgom van, a gyerekek elintézik, mire megfáradt édesanyjuk hazatér a gályáról, de mi lesz ha lesz suli??? Báááá... na azért ne szaladjunk ennyire előre. Hirtelen felindulásból ennyi jut most eszembe, kérdéseket kommentben várok! :) Ha valamit kihagytam volna... Azért eztán majd sűrűbben jelentkezem! Csókoltatom a T. olvasókat! :)

 No.Elkezdem a blogot és előre elnézést, ha még döcögős leszek, de bele kell jönni ebbe is. Már nem dolgozom. :) Csütörtökön elbúcsúztattak a kollégák, szám szerint 65 ember, amit el sem tudok mondani, mennyire jó érzés! Kaptam egy digitális képkeretet, amire a búcsúztató fotói is felkerültek, tehát egy kicsit magammal viszem Őket is. Tegnap este a közeli barátokkal is elmentünk egy búcsúsörre...ez is jól sikerült. Tőlük is kaptam egy szépséges nyakláncot. Engem itt szeretnek kérem! :) De hát én is Őket, talán nem is tudják, mennyi pozitív energiát, erőt adnak nekem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen barátaim vannak!

Az itthon töltött maradék idő még pakolással, ügyintézéssel, takarítással telik... No meg ami időt lehet még a családdal tölteni. Ma beszéltem Edittel, ha isten is úgy akarja, lesz saját vackunk, mire kimegyünk! Amolyan kínai stílus, kici occó, a minőség se első osztály, de a MIÉNK! 

Ezek a hírek ma. Most megfőzök egy jó krumplifőzit a holnap hazatérő kiéhezett fesztiválozóknak. :) hamarosan jelentkezem!