MariDzsi új élete :)

Hogy már igazán angolosra vegyem a figurát, beszéljünk az időjárásról. :) Mostanában ritkán van részünk jó időben, ilyen ez a november. Sokat esik, sötét van és időnként iszonyat erős szélviharok vannak. Teljesen depis leszek az ilyen időtől. Ennek következtében a munkahelyre se tudom már, mikor-hogy öltözzek. Azt, hogy rétegesen, az alap. Ugyanis nem mindegy melyik részlegen dolgozom, van mikor kockára fagyok poló, pulcsi, kardigán, vastag zokni szerkóban, máshol meg egy szál pólóban szakad rólam a víz. Csoda, hogy még nem fáztam meg.

Ezen a héten végre dolgoztam öt napot! :) a hivatalokkal továbbra is bősz levelezést folytatok. Eddig nem sok eredménnyel. A munkahelyen is történnek galibák. Múlt héten, már harmadik nap kaptam a nincs meló smst, mikor visszaírtam már az édzsenszís mukinak, hogy valahova pakoljon már be, mert nem lesz ez így jó. Másnap reggel, 5:50kor csörög a telóm, hogy akkor be tudok-e menni... Naná, hogy be tudtam. Valaki lemondta a melót, ezért tudtam beugrani. Nincs is ezzel akkora baj. De. A fizetéspapíron, csak két munkanapom lett elszámolva. Bementem reklamálni, kiderült, hogy én dolgoztam, a lány meg aki helyett, megkapta a pénzemet. Édes, nem? :O Előbb-utóbb rendezik állítólag... Na mindegy. 

Bőszen készülök a karácsonyra, először az otthoniakét intézem, aztán jöhetnek az itteni családtagok is. Első körben vettem egy nagyobb étkező garnitúrát, hogy le tudjunk ülni. :) Végre fém-üveg kombináció, ami ugye az én mániám! Hogy miket vettem még, azt természetesen nem sorolom itt fel, legyen meglepi! ;)

Vili végre talált munkát, egy olasz étteremben. Nehezen megközelíthető, idétlen a munkabeosztás, de legalább dolgoz! :) És még tetszik is Neki. Ennek következtében alig látom, mert én korán kelek, Ő későn jön. Azért a nyomait érzékelem! :)

Olivér mostanában visszalustult. A sulit csinálja ugyan, de ha nem adom ki a tennivalókat, akkor nem sokat mozdul. Amit viszont megbocsátottam egyből, mikor elolvastam az új kötetnyi versét. aki még nem olvasta a facebookon, annak itt a link: https://docs.google.com/folder/d/0B7tkMTzikdjPWTdLdHJnbkhTV0k/edit

nem azért mert az én fiam, de szerintem nagyon jók!

No olvasgassatok! 

Decemberben jelentkezem! :)

Ui: tudjátok, hogy az idei névnapom lesz egy jó darabig egy különleges dátum? 12/12/12 

A munka azóta is hellyel-közzel működik. Rég nem dolgoztam egy teljes hetet. Mostanában a 4 napos munkahétre vagyunk beállítva. Ez még a jut is marad is kategória. Amíg kapom a támogatásokat. Persze lejelentettem, hogy Lívia hazatért, úgyhogy most újra bősz levelezésbe kezdtem a hivatalokkal. A benefitesek meg is küldték, hogy Lívia után eztán nem kapok egy fityinget sem. :( Ami a legszebb volt az egészben, hogy a levél Mrs Gabriella Mari Kovacsne névre érkezett. :O Ezt a nevemet ugyan honnan szedték??? Azonnal szóltam Olivérnek, hogy intézkedjen! Engem ne adjanak férjhez! 

Időközben megtelt a lányom szobája, Vili hozzánk költözött. Olivér olyan boldog ettől, hogy csak na. A fiúk jól elvannak, már voltak bandázni is. Remélem, hogy valóban többet fognak kimozdulni, mert ez a szobában ücsörgés eléggé egészségtelen, életerős, fiatal kandúrok számára. Keresik a munkát is ezerrel, jó lenne, ha sikerülne valami kellemest találniuk! Olivér persze csak diákmunkát, Vilinek valami ütősebb kellene... Ja! és felemelték a minimálbért is. Megint kicsit előrébb leszünk. :)

Újra eljutottam fodrászhoz, most már a hajam valóban teljesen átalakult. Ugyan rézvörös színt eszembe nem jutott volna választani, de a Facebookon kipakolt fotóm visszajelzései alapján, jó ötlet volt a fodrászra bíznom a választást! Arról nem beszélve, hogy nekem is tetszik. :) Igaz, néha még megijedek a saját tükörképemtől, annyira szokatlan...

Hamarosan kocsi vásárlási projektbe kezdek. Múltkor jött egy ajánlat, egy occsó kisautót árult az egyik kolléga. Meg is néztük Lacival, aki a helyi csapat autószerelője. Motorikusan nem volt baja, kívül viszont elég pocsék állapotban volt szegény. Annyira azért mégsem volt olcsó, hogy belevágjak. De majd keresek. Most, hogy Vili is itt van, sofőröm is lesz, aki újra megtanít vezetni... :) Borzasztó vagyok tudom, de mit tegyek, minden önbizalmam elveszett a vezetés terén... Ezt a fordított világot, még nem tudom, mikorra tudom magamévá tenni... :O

Egyik nagy gondom, hogy Olivér tankönyveit nem bírom már elintézni, hogy kikerüljenek. Keresem a fuvarosokat ezerrel, de hát nem egyszerű eset. Egy hete adtam le a megrendelést az egyiknél, de még csak fel sem dolgozták... Ennyire nagy urak vagyunk? Ma kértem két újabb ajánlatot, valaki csak megszán már...

Na megyek, mert az ifjak lassan magukhoz térnek és valami kaját rittyentenem kell Nekik! Ja! Azt még elmondom, hogy egész héten Ők főztek rám, mivel itthon voltak, én meg dolgoztam. Ugye milyen kis rendesek? :)

most láttam csak, hogy az előző bejegyzésemet elfelejtettem élesíteni... még szeptemberben írtam... :/

na mindegy, ma kaptok kettőt. 

Szóval Lívia már egy hónapja otthon. Eddig úgy alakulnak a dolgai, ahogy eltervezte. Végül visszament a régi sulijába, egy osztállyal lejjebb. Apjával még szokják egymást, de elvannak. Azóta sokat skypeolunk, lehet többet is beszélünk, mint mikor itt ült a szomszéd szobában... A többit meg az idő eldönti.

Itt nem sok minden történt, munka fronton elég változatos a helyzet. Már megint nem dolgoztam teljes hetet egy ideje... Azért még bírható a helyzet. Andiék megint tovább álltak, mert az itteni főnök beajánlotta Őket máshova. Erre oda sem hívják Őket rendszeresen. Most megint két helyre be fognak regisztrálni. Andi persze aggódik, hogy nem akar kitolni senkivel. Mondtam Neki, hogy most már elég a böcsületes hozzáállásból, azt nézze ami Nekik jó. Remélem már valami tényleg bejön Nekik rendesen!

Most épp Londonban vannak, ezzel megnyertem Berci cica etetését. Mit ne mondjak, Andi halálra izgúlja magát, hogy Bertalan hogyan fog enni, mivel Ő etetni szokta... Há nem tom. Én odatettem elé a kaját és eszik szépen egyedül... Lehet a macska is tudja, kivel mit engedhet meg magának? :D

Múlt héten voltunk Cambridgeben kirándulni. Az idő jó volt, a város gyönyörű. Lejártuk a lábunkat, kinéztük, hogy hol van a gépész kar, ha majd Olivér odaáig jut a tanulmányokban, akkor megfelelő lesz-e a kolesz... :D álom, álom... de nem volna rossz! Nagy duzzogva, azért Ő is beköltözne oda! :D Amúgy pont a művtöri kolesz mellett, ahova meg a Lívia mehetett volna. :(

Rajtam kitört az új élet, új haj mánia! Levágattam a hajam. :) következő lépés a világosítás lesz. Lívia beszólt, hogy most már fiatalítsak.... hát szót fogadtam. Tavasszal még 28-nak néztek, de lehet azóta megöregedtem :)

Járok angolra. :) elég jól érezzük magunkat és még tanulunk is. csodák csodája, a lengyelek nincsenek többségben! ez nagy szó! és értem a tanárt! ez se kis dolog! :) miért nem tud mindenki így beszélni???

Olivér járja a gépész sulit. Itt már angolokkal van együtt. Alakul is a társaság. Ami a vicces, hogy felmérést csináltak, hogy matek vagy angol korrepetálásra szorul-e az osztály... az angol lett a plusz tantárgy. no comment.

No hirtelen ennyi, igyexem majd többet írni! 

A gyerekek hazatértek, belakták a szobáikat. Persze nagyon jól érezték otthon Magukat. Volt haverok, buli, fanta, ahogy annak egy vakáció alatt lenni kell. A hazatéréssel kiderült, hogy ezt-azt leharcoltak a ruhatárukból, úgyhogy beszereztünk néhány holmit. Ahogy gondoltam, a szobák berendezése is hiányos volt, oda is vásároltunk. Kezdődik a suli lassan, az is kiadásokkal jár. Szóval alig értek haza, máris igen költekező életmód következett a két hónapos spórolásom után. :) De hát így van ez.

A munkában új főnököt kaptunk és láss csodát, azóta folyamatosan dolgozom. Sőt, végre tesómék is bekerültek, Andi már dolgozott is velem. Sógi a jövő héten kezd. Mondtam is Andinak, hogy csináljunk egy közös fotót a facebookra munkaruhában, de nem volt hajlandó! Hogy miért??? :D

Most, hogy munkailag, anyagilag rendbe jönnének a dolgok, hát az én kislányom állított nem akármilyen helyzet elé.

Mióta hazajöttek, ugye itt nem sok minden történik Velük, barátok sincsenek még vagyis az otthoni pezsgés után, most uncsi itt lenni. De már le van szervezve, hogy a barátja jön ki októberben 2 hétre. Ezt mindig is mondtam, hogy az ajtó nyitva áll bármelyikük előtt, szívesen látok mindenkit. Végre helyünk is van. No, szóval bejön hozzám a gyermekem és közli, hogy Ő nem érzi itt jól Magát és haza akar menni. Újra. Otthon szeretne leérettségizni.

Mondhatni dobtam egy hátast a közlése nyomán... Hogy lehet azt elmagyarázni egy 17 éves lánynak, hogy élete legnagyobb marhaságát készül elkövetni? Az eddigi tanulmányai alapján, otthon 3 év, mire leérettségizik. Ha megszerezte az érettségit, akkor mi van? Tegyük fel, szuper eredményeket ér el és tovább akar tanulni. Nem véletlenül jöttem el otthonról, én ezt ott nem tudtam volna finanszírozni, ahogy gondolom az apja sem. Akkor ki? Ő? Ha állami finanszírozású helyen tanul tovább, aláír X évet, hogy nem vállalhat munkát külföldön. Ha nem tanul tovább, az érettségivel milyen munkát fog találni? Amúgy tervei szerint, az apjánál és a nagyszüleinél lakna, estin járna gimibe és mellette dolgozni akar...  szépen hangzik, de. Az apja olyan helyen lakik, ahonnan kocsi nélkül nem tud bejárni. A nagyszüleit még a szünet alatt is két hétig bírta egyfolytában, mert a bulizási szokásokról kicsit más elképzeléseik vannak. Mellesleg nincs internet sem, gondolom az Ő kedvéért nem fognak előfizetni eztán sem. Ha estin érettségizik, akkor gyanítom,  hogy azzal az eredménnyel nem fog tovább tanulni. Ha netán talál is munkát, akkor a munka és a suli mellett, mikor akar élni? Vagyis a célként megnevezett gondolatokat egyenként megcáfolom. Ami az igazi és egyetlen oka, hogy haza akar menni, az a barátok. Erre valóban nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy nem ettől függ a jövője. Nekem is hiányoznak az enyémek, sőt a fiamnak is. De az élet másról is szól, sajnos nem csak a szórakozásról. Én azt mondtam Neki elsőre, hogy 18 éves koráig enyém a felelősség és erre a tanévre még maradjon. (mert a nagy tervek mellett persze az elmaradt, hogy a tanév már kezdődik és sehova nincs beíratva stb..) Igazából egy évet akartam így nyerni, hogy kénytelen legyen esélyt adni ennek a szitunak is. Ha már nagykorú, elméletileg azt csinál amit akar... én is utáltam, ha ezt vágták a fejemhez anno, de attól ez még tény. Ha most nem engedem haza, akkor szemét vagyok és nézhetem a durcás fejét nyárig. Ha hazaengedem, akkor tudom, hogy rá fog jönni, hogy semmi értelme ennek és elvesztegeti az idejét... hagyjam, hogy a saját hibáit elkövesse (bár ezek nem annyira apró hibák) és maradjak meg jó fejnek vagy legyek szemét és majd egyszer talán megérti, miért csináltam? azt az apró tényt, hogy nem találkozna se velem se a bátyjával igen hosszú ideig, már meg sem említem... 

anyának lenni nem könnyű...

hát sajnálom, hogy most csak ez szakadt ki belőlem, de jelenleg más nem-igen foglalkoztat. várom a véleményeket!

Nos, most a blogírásnál is bekövetkezett, ami sokszor történik velem, ha megjegyeztetem a belépési adatokat. Valamiért nem léptetett be rögtön és persze nem tudtam az jelszómat.... De itt vagyok újra! :))

Szóval az elmúlt időben elég sok minden történt. Itt volt Ági barátném 10 napot. Jól elterveztük, hogy megyünk mindenhova, a szabadságomat is kiírtam. Erre az én drága, egyetlen "főnököm" kijelentette, hogy mivel Erna szabin van, én nem mehetek, ha van meló... és persze, hogy most volt! Egész héten dolgoztam, míg Ágnes asszony nálam vendégeskedett. Jellemző. Amúgy Ági hozott némi jó időt is, míg itt volt, aztán haza is vitte. :) Azért ügyes kislány lévén, egyedül is elkirándulgatott, olyan helyeken járt, ahol még én sem. De a 7végét azt Londonnak szenteltük. Reggel 9kor már a vonaton ültünk. Mivel az Olimpia pont akkor kezdődött, hát az amúgy se kevéssé zsúfolt Londonban hemzsegtek a népek! :) Gyönyörű időnk volt, úgyhogy a szabadtéri látványosságokat vettük sorra. A Hyde Parkon keresztül indultunk, ahol rögtön megvetettek velünk zászlós arcmatricát. Mivel magyar zászló nem volt(!) (gondolom a következő Olimpián már felkészültebbek lesznek az eredményeinket tekintve!!!) vettünk angol zászlót. Gondosan magunkra is tapasztottuk, amitől igen népszerűek lettünk! :D A szembejövő emberek mindig mosolyogtak. A matrica árusokkal is több körben összefutottunk, Ők mindig lelkes éljenzésben törtek ki, mikor megláttak! Bejártuk a Buckingham palota környékét, (itt egy csomóan vártak a valamilyen sportolókra, akinek itt volt a befutója) a Trafalguare Square-t, Westminster Abbey-t, Tower Bridge stb. Felültünk a London Eye-ra is. Hát az óriás keréknél picit nagyobb! :) Meglátogattuk Vikiéket is, (gondoltam megpihenünk kicsit a babázással) erre Viki közölte, hogy megyünk sétálni, mert a gyermek még nem volt levegőn... (áááááááá) Miután legyalogoltuk a lábunkat, felkerestük a szállásunkat. A bejelentkezési procedúra végén a recepciós lány megkérdezte a nemzetiségünket is. Mondtuk magyarok vagyunk. Erre a lány: Akkor sziasztok! :D Szóval kicsi a világ, pont egy magyarba botlottunk! :) lecuccoltunk, aztán még elmásztunk a Piccadilyre, mert az még kimaradt a tervből. Hát az este igen látványos! Rengeteg szórakozóhely, ennek megfelelő őrült népek. Már nézni is sok! Végül egy üveg bor társaságában visszatértünk a szobánkba és a tévénézés mellett rögtön el is aludtunk. Másnapra maradt a Madam Tussaud panoptikum. Még ezt is jól kitaláltuk, mert míg bent voltunk, addig esett az eső. Amellett, hogy fotózkodtunk a jelenlegi sztárparádéval, végigmentünk bátran a horror részlegen is, a végén pedig egy 4D-s moziélményben volt részünk! Őszintén, én még 3D-sben sem voltam, de ez! Valami szuperhősös rajzfilmet vetítettek, amiben felismertem Pókembert, meg a Hulkot.(amúgy Hulkot egy előző panoptikum látogatáskor ismertem meg) Kövezzetek meg, a többi hős nem tom ki volt. De a sztori az volt, hogy Londont megtámadja egy bazi nagy robotszerű IZÉ és a hősök meg jól megvédik a várost. Az, hogy a szilánkok repültek felém, az még hagyján! De az óriás döngő lépteinél rezgett alattunk a szék. Mikor valaki hátába kést szúrtak, azt a mi hátunkban is éreztük. Ha bomba robbant, a szele levitte a hajunkat. majd még vízzel is lesprickoltak. Szóval haláli volt! :) 

Ezek után egy nyugisabb sétára indultunk a Regent's parkba. Az is valami gyönyörű. Az ember el sem hiszi, hogy a zsúfolt nagyváros közepén ekkora zöld, mit zöld? ezer színű virágos csodahelyek vannak! Viszont egy hátrapillantásnál megláttuk, hogy a felhők csapatösszevonást tartanak, ezért inkább visszaindultunk Wellingboroughba. Ahogy megérkeztünk, leszakadt az ég!

Hatalmas vihar volt, de mi épp egy hosszú és igen jó filmet néztünk (Attila- Isten ostora, Gerard Buler!!!) ezért nem nagyon figyeltük a kinti zajokat. Volt némi fura hang, de nem foglalkoztunk vele. A film után zokniban kislattyogtam a konyhába és egy víztócsába léptem. De az a durva, hogy a szekrényen állt a víz, előtte a földön állt a víz, viszont se plafonon, se falon víznek nyoma sem volt. Szóval ez egy rejtély, a következő viharig. Ja! Ablak sincs a konyhán, tehát ott se jött be....

No eme 7vége után, Ági visszatért Magyarhonba. Nekem még 2 napig az összes izmom fájt, az összes lábamban, de azért nagyon jó volt! :)

Azóta dolgozom minden nap, esténként sorozat függök és persze lakberendezek. Már négy kaktuszom is van! :)

Szóval jól vagyok. Költekezem és Anyu ez Neked szól: rakom félre a vésztartalékot is!!!! :)

Lassan a kölkeim is visszatérnek és majd jól leesik az álluk, hogy milyen klassz az új kégli! :)

Londonos képeket itt: https://picasaweb.google.com/103481306729384547079/London2012072829?authuser=0&authkey=Gv1sRgCLWmpe3YhrGnmgE&feat=directlink

Ma egy éve, hogy itt vagyunk. Illetve most csak én, mert a gyerekek ugye a "jól megérdemelt" nyári vakációjukat töltik magyar honban... Amennyit hallok Róluk, annak alapján jól érzik Magukat.

Hát nézzük, hova jutottam ez alatt az egy év alatt....

A jelenlegi lakásom, már majdnem fullra berendezett és tényleg olyan, amilyet elképzeltem. Szinte csak a díszítő elemek hiányoznak, meg a gyerekek részlegét nem csináltam még meg, mivel ahhoz Ők is kellenek. A lakás egyedüli hátránya a keverő csaptelepek hiánya. :) Mindenkinek van saját szobája, a konyha tágas, van kamra! és étkező is külön. A kis TESCO felett lakom, ami ugye bevásárlás szempontjából nem egy hátrány. Andiék 5 percre, Editék szintén. A lakás kérdés tehát pipa. 

Nyelv szempontjából nem mondanám, hogy sokat fejlődtem, ami tudom, hogy hihetetlen, de így van. Szeptembertől járunk suliba, tehát az előre haladás kérdése is elintézve. Ráadásul most már lesz tévém is, úgyhogy itthon is jobban fogom hallgatni legalább a beszédet. Ez a rész még nem pipa. :)

A munka még a mazsigyár. Mivel elég sok nekünk nem tetsző dolog történik, augusztustól beregisztrálunk más ügynökségekhez is. A július most már eltelik így, hogy ha hívnak dolgozunk, ha nem, pihenkélünk. 21-étől amúgy is szabin lettem volna, (mivel jön Ági) úgyhogy addig nem ugrálok. Annyira nem aggódom, mivel van tartalékom, hogy átvészeljem ezt az időszakot is. Ha már a nyelv kérdés megoldódik, akkor tudok úgyis csak kvalifikáltabb munkát keresni. Ez a terület féig pipa. :)

A társadalmi életemen van még mit javítani. Az itteni magyarokon kívül még nem szereztem új barátokat, de ez is betudható a nyelvi nehézségeknek... A magyar csapat tagjai igazán segítőkészek, még azok is, akik nem az Edit. :D A költözésnél mindenki jött segíteni. Utána a bútorok szerelésénél is, amit most egyedül nem tudtam volna megoldani. Innen is hálás köszönet Mindenkinek! :) Ha az idő engedi, akkor azért sütögetünk, mászkálunk. Most, hogy Andiék is a közelben vannak, Velük is biztos többször csinálunk majd közös programot, meg ugye Vikiékhez is gyakrabban megyünk. Ez is félpipa.

Nem mondom, hogy most már lazíthatok, de nagyon remélem, hogy jövő ilyenkorra már sokkal előrébb fogok tartani! Rajtam nem múlik! :) Végül is ez alatt az egy év alatt megteremtettem annyit, hogy az otthoni életszínvonalamat elértem. Innen már csak a csillagos ég a fejlődés határa! :D És a lehetőség itt adott! Szóval úgy érzem, sokat haladtam az életem újra kezdésében, már ami az életkörülményeket illeti. Mindezt minimálbérből és támogatásból. Bátran mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy felkerekedtünk.

Ugye Ti is büszkék vagytok rám? :D

Tesómék megérkeztek. Elmentek Londonba egy hétre, hogy végre láthassák az unokájukat, ezalatt én kerestem lakást. Na nem volt egy nagy történet, mert amit kinéztünk a neten, én megkukkoltam és rá is mondtam az áment. Szóval hamarabb ment, mint gondoltam. Viszont a lakás jóval nagyobb, mint a mostanim, ezért én költözöm oda a gyerekekkel, Andiék meg jönnek az enyémbe. A költözés már nem lesz ennyire egyszerű, mivel ezt a lakást ki kell üríteni holnap és csak kedden cuccolhatnak vissza... Szóval még az új kéróban is együtt leszünk pár napot... Gyerekek már hazautaztak, jelenleg a Volt fesztiválon tombolnak. Remélem hamarosan adnak életjelt Magukról onnan is, mert egyelőre ott tartok, hogy megérkeztek...

A munka viszont nem igazán úgy jött össze, ahogy terveztük. Az én drága főnököm ugye megígérte, hogy hívja Andiékat is dolgozni, de azóta is csak sunyul és nem szól semmit. Azért van bőr a képén, hisz az ő ígéretére alapozva költöztek ide... Mikor gyanúsan nem szólt semmit, Andiék biztos ami ziher alapon beregisztráltak pár ügynökséghez és mit ad isten, másnap volt munkájuk. Ráadásul egy nyomdába kerültek, ami a sógoromnak ugye hazai pálya. Igaz, otthon nem matricát ragasztgatott, de kezdetnek ez is megteszi! :) Szóval úgy fest a munka is megoldódott. 

Amúgy minket se hívnak megint minden nap. :( Ráadásul rebesgetik, hogy lesz két-három hét, mikor valami felújítások miatt egyáltalán nem fogunk menni. De hogy pontosan mikor? Pedig jó volna tudni, mert az ember nyilván arra az időre teszi a szabadságát akkor.  Elég sok genyóság folyik ott minálunk, de azért még kitartunk.

Közben beiratkoztam Edittel angolra is, hogy végre haladjunk is valamit a nyelv tanulásával, mert nyilván ez a belépő a normálisabb munkához. Ha minden jól megy, akkor jövő ilyenkorra már elég jól kell beszélnünk! :) Együtt mentünk a szintfelmérőre, ahol persze külön ültettek bennünket rögtön. Majd a teszt végén megjegyezte a tantónéni, hogy órákon nem ér ám majd fecsegni magyarul, mert szét leszünk ültetve! Vajon miből gondolta, hogy mi ilyenek vagyunk? :D

Szóval intézkedés hegyek történtek újra, persze Andiékkal nem a gépen lógunk, hanem dumálunk esténként, (ráadásul osztozunk a gépen is) úgyhogy ezért vagyok eltűnve a mindenhonnan.

A költözés után még egy hétig nem lesz netem, mert csak 7-én jönnek átkötni. :( Már előre rosszul vagyok ettől!

Na de sebaj! Utána visszatérek és majd jól elmesélem a költözéseket, meg a berendezkedést is!

 Visszatértem hát és indultak a dolgos hétköznapok. Közben kitört a nyár két hétre. 

Annyira jó idő volt, hogy fürdőruhában napoztunk! Gondoltam, most milyen jó lenne egy strand! És rá kellett jönnöm, hogy itt annyira nem jellemző ez a fajta meleg, hogy a drága angoloknak nincs strandja! Igaz, van jó sok tengerük.... Van rengeteg természetes vizük, mint ahogy parkok is szép számmal, de ezekben sem ér fürdeni. Peti mesélte, hogy Ő egyszer megkérdezte egy ilyen tónál, hogy lehet-e fürödni, de az angol úgy nézett rá, mint valami ufóra, mondván, az "vadvíz" Mert a tenger az szelíd??? Szóval marad nekem az, hogy megszállom a kertes házzal rendelkező barátaimat és fújom magamra a vizet a locsolóból! :) Annak ellenére, hogy nem strandoltak, az angol kollégák igencsak rák vörös színben pompáztak az első napsütéses hétvége után! Én se vagyok az a kimondott kreol, de ezek még nálam is fehérebbek! :)

Mondjuk ez a probléma most épp megoldódott, hiszen a nyár bemutatkozása után újra pocsék az idő. A fűtést visszakapcsoltam, az eső szinte minden nap esik. Ez télleg "inglisvedör"... No ez az a fajta, mikor az embernek az élettől is elmegy a kedve. 

A másik "bokros teendőm", ami miatt nem írtam már rég, az a sorozat függés... Drágáim megszereztek pár évadot a Gyilkos elmék-ből és annak igyekszem a végére járni. Ha filmezek, akkor mást nem nagyon csinálok, csak ami kötelező! :D 

A héten volt uncsiöcsém születésnapja, minek köszönhetően a fiatalok meglátogattak bennünket. (azért mázli volt, hogy a királynéni is épp 60 éve csücsül a trónján, ezért 4 napos 7végénk volt) Épp szép idő volt, így elmentünk egy parkba üldögélni, kb 10 percet voltunk ott, mikor akkora felhő ült a fejünk fölé, hogy jobbnak láttuk hazasietni, már amennyire ez egy babakocsival lehetséges... Megúsztuk! Hazaértünk, felhurcolkodtunk és abban a pillanatban... nem. nem szakadt le az ég. Hanem hét ágra újra kisütött a nap! És már nem is akart esni aznap többet... Köszi! Amúgy rengeteg program volt meghirdetve a jeles ünnep alkalmából, de a wellingboroughiakat elmosta az eső. :( Azért a lakáson belül jól éreztük magunkat, volt eszem - iszom és persze főleg babázás. nagyon rég tartottam ilyen aprólékot a kezemben, és nagyon jó érzés volt újra. Pláne, mikor elaludt a hasamon. :) 

Más extra történés nem igen volt, viszont ígérkezik egy újabb! Az én nővéremék Wellingboroughba költöznek! Sőt! mazsigyári munkások lesznek Ők is! :) Egyelőre hozzánk jönnek, míg lakást nem találunk Nekik. Remélem hamar sikerül mindent elintézni, mivel egy hétig kicsit zsúfoltan leszünk és ahogy anno Editékkel nem akartam, hát Velük sem szeretnék összeveszni! :) Utána már jobb a helyzet, mivel a srácok megkezdik a szünetet és hazaröppennek... Lesz több helyünk és persze nekem is kitör a szabi anyaságból! :)

 Hát visszatértem! :)

Megjártam tehát kis hazánkat. Éjjel érkeztünk, Ági barátnőm jött ki értem a reptérre. Az első éjszakát Nála is töltöttem, mivel anyuékhoz kicsit macerás lett volna kiutazni. A dumálást azt a későbbiekre halasztottuk, mert Ő dolgozott csütörtökön és én se kicsit voltam fáradt. Másnap elindultam anyuékhoz Szadára. Amíg kiértem, lejmolt a postás egy cigit, akivel az utcában találkoztam, aztán a vasútállomáson megtalált egy lepukkant ember. Apró híján Ő is beérte cigivel. Majd a vonaton a mögöttem ülő srác került összetűzésbe a kalauzzal, rá kellett fizetnie a jegyre, de nem volt Nála pénz. Hát adtam Neki. Ő viszont rajzolt nekem egy szál rózsát egy ficni papírra köszönete jeléül... :) A lerobbant gazdasági helyzet hamar megmutatkozott! :O

Anyuék persze elhalmoztak minden földi jóval. Leadtam a rendelést előre, hogy mi mindent szeretnék enni! Ettem csülkös bablevest, kőrözöttet, pacalt, lecsót, kovászos uborkát. Ez mind olyan kaja, amit itt nem tudok beszerezni. Azért a libasült is isteni volt! Persze mindezt nem egy nap alatt azért! :)

A hétvégét Ágival töltöttem, meg az otp-s kollégákkal szerveztem egy sörözést. Igen jó volt a hangulat, bár sokan mégse jöttek el, akik megígérték. Azért a kemény mag természetesen ott volt! :) Azért vicces, hogy mióta eljöttem, nem nagyon volt a teljes banda sörözni. (Hiányzik a főszervező??? :) ) Jó volt látni mindenkit, mintha csak tegnap találkoztunk volna... 

Vasárnap újra vonatra szálltam, ahol is közölték a csomádi megállónál, hogy gázolás miatt nem megy tovább... röpke egy-két óra és jön a busz, ami elvisz Veresre...  remek! Hívtam a helyi taxis embert, közölte, hogy épp fuvarban van, pár óra, míg végez. És ekkor eszembe jutott az én kedvenc unokabátyám, aki még Veresen is lakik. Most sem csalódtam, Pityu drága elfuvarozott anyámékhoz. Mikor megérkeztünk, akkor jött a hír Angliából, hogy nővérem leánykája Viki, végre (10 nap túlhordás és 4 nap kórházi "unszolás" után) világra hozta Lilla nevű gyermekét! Szerintem a gyerek művész lesz! Ilyen hatásos belépővel (már az egész család lerágta az összes körmét természetesen) és időzítve (anyák napjára) csak valami díva lesz belőle! :)

No ezzel a megérkezésemmel az esőt is hoztam magammal. Apám örült, hogy nem kell locsolnia, én kevésbé, mert ezt a fajta időjárást már igen nagyon untam. Mindegy, folytattuk a kajálás, beszélgetés és sorozatfüggés projektet. :D Igen. Nekem most a tévézés is jó volt! :D

A következő héten még találkoztam a finites kollégákkal, André barátnőmmel. Persze az emberek fele még így is kimaradt, de ez az átka annak, hogy bár otthon voltam jó egy hetet, de a hétköznapokon nem sok "randit" tudtam összehozni, mivel mindenki dolgozik... Itt is elnézést kérek azoktól, akikkel most nem jött össze! De jövök méééééég! :) Sőt! hozzám is ér jönni! :)

Végül pénteken kézen fogtam édes jó anyámat is és felültünk a repülőre. Épp hogy. Ferihegy 2-n még sose jártunk, hát kicsit azért nagyobb, mint az 1. Futva érkeztünk a beszállókapuhoz, bár időben kint voltunk. Ja! és persze az otthoni 30 fokban felvettünk néhány nagyobb ruhadarabot (kabát, kardigán), hogy ne legyen túlsúlyos a bőröndünk. Isteni volt! :) Az út sima volt, csak leszállás után kerestem volna még pár kabátot a bőröndben...:) Aztán még 2 és fél órát autókáztunk Wellingboroughba. De megérkeztünk! Szombaton anyuval körberohantam a város lényegesebb pontjait, majd este elvittem buliba, mert pont mostanra szerveztek két szülinapot is! Persze anyu hamarabb visszavonult, de legalább megismerte az itteni társaságomat. És még a gyerekeim is jól érezték Magukat. :)

Vasárnap felkerekedtünk Londonba, mivel anyu tulajdonképpen a dédunokájához jött, de akkor már mi is elkísértük és meg is ismerkedtünk az új családtagunkkal. :) Mit ne mondjak, tündéri és nagyon törpilla! :) Viszont gyönyörű. És nem, nem vagyok elfogult! :D Volt nagy családi ebéd is angolosan immár. báránysült, meg yorkshire pudding, meg almaszósz vagy mi. :D Viszont ez is finom volt!

Hazafelé a vonatról leszállva (ami nem tett ki félúton...:P) kaptam a másnap munkába hívó sms-t. Hát kell ennél több? 

És jelentem, itt még mindig car az idő! Valaki küldene némi napsütést?????

 és megyek haza! :) olyan nehezen hoztuk össze ezt az utat, de most már csak felülök a repülőre... pedig nincs is sok pénzem... :D 

Hetek óta élvezzük az igazi angliai időjárást... Ahhoz képest, hogy március végén egy szál ruhában vonultunk Londonban a Viki esküvőjén, most fűtök, téli kabát és társai. Valamint oltári irigyen olvastam különböző fórumokon, hogy otthon meg dől a meleg rekord, medencés partyk stb... Remélem marad egy kis meleg nekünk is még... 

Oly mértékben utálom az esőt, hogy nagyon. Ráadásul halál depis mindenki, az embernek mozdulni sincs kedve itthonról. Viszont mára végre kisütött a nap! :) El se hiszem. 

Persze most dolgozunk is ezerrel. A mai napom amúgy nem életem legjobbja volt... Úgy felidegesített egy kis nyikhaj inglisboj, hogy nem sok híja volt, hogy megüssem, de legalábbis hozzá vágjak egy fél kilós borsót, babot vagy lencsét. Az, hogy semmit nem segített nekünk, az egy dolog. Az, hogy a gépkezelő halálba gyártotta a selejtet, ami miatt mindig elúsztunk, az a másik fele.A saját munkáját sem tudta elvégezni, amivel minket is feltartott. Ha hozzánk szólt, azt olyan flegmán és utasítgatva, mintha Ő ott bárki is lenne. És a tetejébe, minket csesztek le, hogy nem dolgozunk elég gyorsan... Mi vaaan? Úgy elfáradtam, mint a fene.

Aztán ma még gyorsan elmentünk a lakás ügyében, visszavittük a szerződést, meg a lóvét. Erre kérdezik, hogy vittem-e bankszámla kivonatot.... Nem... De miért is kellett volna előre mondaniuk??? Úgyhogy újra megjártuk az ügynökséget. Pont ez a dupla séta hiányzott még mára... Holnap még egy posta köröm van, és végre magamat emberi formába hozni, amennyire lehetséges. :) Ja meg a bepakolás örömei. Hogyan vigyek nagykabáttól fürdőruháig mindent egy zsebkendőnyi bőröndben? Ez a kihívás! :D

Úgy fest a gyermekeim bekerültek mindegyik iskolába, amit csak választottak. Lívia ma volt újra Corbyban, ez a szakácsos szak. Vadi új suli, gyönyörűen felszerelt konyha, hatalmas terek... Viszont magasabb óraszám, munka lehetőség a sulin keresztül, meg több vizsga. Mondanom sem kell, hogy nekem ez a verzió a szimpatikusabb, mint a művész szak... de az már látszik, hogy a kettőt mégsem tudja egyszerre csinálni... Remélem lesz esze. Már nyomást is gyakoroltam Rá, mondván, hogy a leendő családi étteremben már számítanak rá, mint szakács... :)

Na ennyit a mai hírekről, legközelebb majd ha visszajöttem!

Reszkessetek otthoniak, mert jövök! :D

 Úgy néz ki, a kényszerpihenőnek vége! :) Sose örültem még ennyire, hogy mehetek dolgozni! A hosszú kihagyás után, szerencsére laza napokat fogtam ki, de még így is elfáradtam. Közben meg ment a huza-vona, hogy végül is mikor menjünk haza... Mivel Editékkel együtt megyünk, az agyamra mentek már a variálással... De tegnap lefoglaltam végre az új repjegyeket is. Május 2-án irány Budapest! :) Jók ezek a légitársaságok, mert a jegyet átíratni másik időpontra többe kerül, mint simán másik jegyet venni... :( Szóval gőzerővel készülök most már, hogy otthon végig látogassam akit csak lehet...

Előre is elnézést azoktól, akivel nem sikerül összehozni!

Közben állandóan lesem a telefonom, mivel kedvenc Viki unokahúgom hétfőre van kiírva szülésileg, tehát bármikor érkezhet a hír, hogy Lilla baba végre kíváncsi erre a kinti világra! Komolyan jobban izgulok, mint mikor én szültem... :) De ez a gyerek az utolsó pillanatig srófolja az idegeinket! Már most ért a hatásos belépőhöz! :D

Gyermekeim voltak a következő tanévre felvételizni. Olivér ugye a gépészetet célozta meg, Lívia egyelőre az art&design szakon van túl, hétfőn megy a szakács szakra. Állítólag ez inkább csak tájékoztató volt, nem is felvételi, úgyhogy gyakorlatilag csak az értesítést várjuk, hogy fel vannak véve. Mellesleg, már most tudják, hogy 3 napot fognak járni egy héten... Milyen kemény oktatási rendszer, nem??? Olivér már ki is találta, hogy mellette akkor tud dolgozni, Lívia meg megpróbálja, hogy mindkét szakot végezze egyszerre, mert az idejéből ugye kitelik... Kíváncsi leszek, mi lesz a végeredmény. Munka keresés fronton eddig nem nagyon törték össze Magukat, valahogy a nyári programok szervezése jobban megy Nekik is.

Az én nyaralásom asszem annyi lesz, hogy meglátogatom a nővéreméket Skóciában, míg a munkaadójuk nem lesz otthon... Máskor úgyse mehetek... 

Jövő héten, terveim szerint a nevemre veszem végre a lakást is. Ha sikerül, akkor megkérdezem, hogy ér-e kifesteni... Ha igen, akkor a további programom is adott! :) Oly rég újítottam fel lakást, hogy már hiányzik! :)

Már csak a jó idő hiányzik a boldogságomhoz! 

 Tudom, megint rég írtam, de igazából nem sok minden történt. Sajnos.

Viki esküvője óta nem igazán voltam dolgozni, mivel nincs munka éppen. Ez persze kezdetben nem is volt rossz, mivel hét ágra sütött a nap és jókat napoztunk Editéknél, de mostanra kezd sok lenni a pihenésből. És ugye mondanom se kell, hogy fizetés nélkül vagyunk itthon...

Most ráadásul az ünnepek miatt rövid hetek is vannak (itt a péntek is piros betűs ünnep a Húsvétnál). Ami nem is volna még mindig katasztrófa, csak éppen két hét múlva mennénk haza két hétre ugye... Repjegy megvéve. Ember tervez... Ez a munka nélküliség most nagyon rosszkor jött. A másik meg, hogy ha meg lesz munka, akkor hogy fogják húzni a szájukat, hogy mi meg le akarunk lépni ennyi időre... Én valami úton-módon azért megyek, csak valószínűleg rövidebb időre.

Itt a 4 napos 7vége és egy fikarcnyi Húsvéti hangulatom nincs. Még egy jó sonkát se fogunk enni. :(

No de mindegy! Majd kisüt a nap megint és a problémák is megoldódnak, hisz olyan sose volt, hogy sehogy se lett volna! :) Azért én még jól vagyok az elmúlt hetek történései miatt, csak a savanykodás rám is hatással van, ha hagyom... 

A gyerekek megkapták a behívókat a felvételi interjúkra a következő tanévre, szóval most majd ezen fogok izgulni még! Majd írom az eredményeket, ha lesznek! 

Na mára ennyit, ha lesz történés, jelentkezem! :)

 Az elmúlt időszak Vikiék esküvőjének jegyében telt... először a rákészülés. Rendeltem egy ruhát, mert ugye nincs egy göncöm... de kiderült, hogy Kínából jön (pedig nem is olyan occó) ami azt jelenti, hogy hosszú a szállítási idő, ezért Líviával bementünk Northamptonba vásárolni. Szokásos H&M túra.... Össze is válogattuk a fél áruházat, már ennek a kupacnak a láttán lelki szemeim előtt láttam, hogy apad a bankszámlám... Beálltunk a sorba... A kezem leszakadt, melegem volt és csak kígyózott a tömeg előttünk, de nem haladt... Két órás válogatás után álltunk a pénztárhoz, de mondtam a lányomnak, hogy itt az a pont, mikor én feladom... Úgy is tettünk. Cuccot le és menjünk tovább... Végül egy kis üzletben megtaláltuk a megfelelő rucikat és még nem is költöttem olyan sokat. Hazaértünk és mivel fogad Olivér? Megérkezett a másik ruha... ááááááá

No, akkor már gyorsan felpróbálom. Hát kici. Szóval valami kínai mégis csak volt benne... :D Most kínlódhatok, hogy visszaküldjem vagy mi legyen... 

Eztán már csak a nagy napra vártunk! Március 22-én reggel vonatra pattantunk és irány London! Simán odataláltunk a városházára, ami tőlem nem kis teljesítmény! Pláne, hogy az útleírást otthon felejtettem. 

A szertartás egyszerű volt és nem siránkozós, hála égnek! :) Viki ragyogott a vőlegény úgyszintén! Szépek voltak no. Utána Gyuri munkahelyén a Snooty Fox-ban volt a kaja. Mivel séf a vőlegény és fotós az ara, a vendégek java része séf és fotós barátokból állt, ami egy esküvőn azért nem jön rosszul, pláne, ha még dolgoznak is! :) Vagyis a kaja isteni volt, degeszre ettem magam. A fotókról egyelőre nem tudok nyilatkozni, mivel nem láttam még, de készült rengeteg! :) Öt óra után elvonultunk az ifjú pár otthonába, ahol amolyan házibuli jelleggel folytattuk. Igen jól sikerült kis banzáj volt! Pénteken kora délután értünk haza, de nagyjából a fáradalmak kipihenésével telt a nap... Este még átjött Edit, a szokásos kávé-pletyka szertartásra. Kiröhögött, mikor meglátta, hogy műkörmöt raktam fel az esküvőre... :P Valóban, eddig volt mindig sajátom, ilyen csodát még Ő sem látott! :) De a mazsigyár az nem kedvez az ápolt kezeknek... vasárnap majd leszedem, mivel dolgozni nem is mehetnék ebben. 

A hétvégi terv még a nagy bevásárlás és a sorozat függés. Azt hiszem ez épp jó program. Bár lehet még megyek Editnek segíteni szétszedni a tégla polcot, mivel vett egy ülőgarnitúrát, ami picit nagy és át kell rendeznie a lakást. :) De hát így szép az élet, nem?

 Ma újra csodaszép az idő, ezerrel süt a nap! A csemeték még alszanak, gondoltam addig leírom, mi történt. 

Összeraktuk a szekrényeket, be is költöztem. Hát rá kell jönnöm, nincs az a szekrény, amit én ne tudnék telepakolni... Viszont eltűntek a dobozok! :) Végre! Az új szekrények azt is megerősítették bennem, hogy nem költözöm én innen sehova. Fiam ugyan marad még egy tanévet, mert addig nem mehet koleszba meg főiskola-egyetemre, amíg még valami vizsgát meg nem szerez. De szerintem jobb is ez így. Kell még ennyi idő Neki is, nekünk is. Aztán jövő ilyenkor meg már lehet, hogy egész más helyzet lesz, akár én is tovább állhatok innen... Ki tudja. 

Megérkeztek a nővéremék is! :) Voltak Vikiéknél, hozzánk is beugrottak és ma már új életük színhelyén ébredtek! Nagyon kíváncsi leszek, hogy alakul a helyzetük, de így az első benyomásom az, hogy minden rendben lesz! Sőt. Ők sokkal hamarabb fogják felszedni a nyelvet, ha már egy skót családdal laknak együtt! Ha emberileg nem lesz probléma kijönni velük, akkor ez nagyon jó is lehet!

Ami nekünk öröm, az persze anyuéknak annyira nem. Az én idesanyám lelke teljesen odavan... Volt is nagy konferencia skypeolás, meg sírás-rívás.  De talán lenyugszanak a kedélyek... 

Ennek örömére úgy határoztam, hogy ha fene fenét eszik is, hazamegyek egy kicsit. Tegnap átmentem Editékhez, kiderült, hogy Erna és Edit is haza akar menni a közeljövőben, úgyhogy együtt megyünk. Megvettük a jegyeket is hirtelen felindulásból. :) Sőt. Anyukámnak is vettem egyet kifelé, mert kihozom magammal egy kicsit, hogy megnézzen bennünket! Addigra már megszületik a dédunokája is. Persze rosszul lett, mikor kész tények elé állítottam, de majd csak túléli a sokkot! :) Már csak apám felügyeletét kell valahogy kitalálnia, de remélem apu is megérti, hogy a Vikinek most más nem igazán tud segíteni a babával...

Múlt héten nem dolgoztam két napot, mivel sikerült megfáznom vagy elkapnom valami takonykórt... Ugyan ilyesmivel otthon nem szoktam hiányozni a melóból, de be kellett látnom, hogy fizikai munkát nem lehet félkeréken végezni. Szerdán már a második szünet után minden bajom volt. Fájt minden tagom, percenként törölgettem az orrom, ami meg ugye eléggé feltartott a pakolásban... Mostanra már azért kettővel jobb a helyzet, bár még nem vagyok százas... (igaz, sose voltam. :D )

Holnap újra dolgos 7köznapok jönnek... de ma még lazulás van!

Szép napot Mindenkinek! :)

 Éljen március 1!

Itt a tavasz! Na jó, az időjárás még van, hogy elfelejti, de én már nem! :) Reggel ködös, ocsmány idő volt, mikor mentünk melózni, viszont VILÁGOS! Nem is gondoltam, hogy délutánra kisüt a nap és egyszerűen istentelenül kellemes idő volt! Ezt már szeretem!

Megjöttek a szekrények! :) Az én drága gyerekeim, mivel ma szabadnaposak voltak, össze is rakták az egyiket. Persze Líviáét... Ennek örömére kirakta a fölös cuccokat a szobájából, úgyhogy megint egy romhalmaz tetejéről írok... De a szekrény csudiszép! :) Az enyém meg még szebb lesz, hiszen nagyobb!!!! Mire jönnek a kedves nővéremék, addigra már egész lakás pofája lesz a kecónak. Ennek örömére a csajok szóltak, hogy van egy jó kiadó lakás... áááááá Most így annyira nem esne jól egy költözés... :O

Múlt héten itt volt Anna, a gyermekeim egyik barátnéja. Egy hétig volt nálunk, elég jól éreztük magunkat! Mit ne mondjak, többször is ittunk az egészségére, hogy megérkezett, meg úgy egyáltalán. A sarki boltba, most nem annyira szívesen megyek le, mert szerintem az eladó bácsi rendes alkeszoknak könyvelt el minket, mivel mostanság csak piát vettünk Nála... 7végén voltam egy összejövetelen is, az egyik ismerőséknél. A meghívó a lángos és bableves varázsszavak voltak! :) Hát bezabáltam rendesen. :) Ha másért nem is, ezért érdemes volt elmenni... :D Júúúj, már megint dög vagyok... 

Míg e sorokat írtam, kiderült, hogy újabb barát érkezett meg Angliába! :) Ez az! csak gyertek utánam szép sorban, meghódítjuk Angliát és fene jól érezzük magunkat! Ha mindenki itt lenne, akit szeretek... hát sokan lennénk hirtelen! :D De nem vagyok türelmetlen, előbb -utóbb mindenki jön, ha más nem, látogatóba! Ugye???

Na most ezzel a sorral jól eszembe jutott, hogy milyen sokan hiányoznak nekem... :(

Azért innen is szeretlek Titeket! :) 

Csóközön! :)

 No, mivel az előző bejegyzés kapcsán visszaigazolást nyert, hogy nem csak a család olvas, ezért máris írok! :)

Persze azért is, mert van mit mondanom! Csak egy 7vége és annyi minden történt! :) És csupa jó! Először is, az én drága nővéremék is megkapták a skóciai állást, tehát márciusban már Ők is jöhetnek kifelé, ráadásul nem a vakvilágba, ami azért megnyugtató! A "helló Anglia itt vagyok!" típusú megmozdulásokhoz mi már túl rég vagyunk fiatalok azt hiszem...  Lassan már csak az anyukámékat kéne becsomagolni, (mert Ők maguktól ugyan nem jönnek) és akkor szavam nem lenne! Legalábbis családilag. :)

A másik nagy jó! Hát nem hiába kérelmeztem én a hivatalokat! Egyszer minden bürokrácia véget ér! Megkaptam a támogatásokat! :))) Visszamenőleg is. Úgyhogy most van egy kalap pénzem, ami azért nem rossz érzés! :) Meg nagyjából + 1 havi keresetemnek megfelelő támogatást fogok kapni ezentúl. Azért az nem rossz, mi? Még a végén teljesen biztonságban fogom érezni magam!Ennek örömére kinéztem egy új szekrényt és egy mélyhűtőt is hirtelen, mert ez már nagyon kell a boldogságomhoz!

Persze ennek vonzata az is, hogy nincs több kifogás és most már hirtelen találnom kell valami angol tanfolyamot vagy tanárt! Hétfőn neki is látok!

Tegnap Editékkel bandáztam este, az apropó a párja szülinapja volt. És olyat tettem, amire nagyon nehezen szoktam rászánni magam... Sütöttem palacsintát! :) Olyat, amilyet az apu szokott. Illetve persze nem lett pont olyan, de próbálkozásnak nem volt rossz! :D

Aki nem tudná, apám palacsintájából kettőnél többet csak a Viki evett meg terhesen, egyszer! :) Szóval brutális darabok! Editék is két kézzel fogták, hogy fel bírják emelni! :D De eltűnt hirtelen. 

Este még megnéztem egy bömbizős filmet, csak hogy a lelkem is a helyén legyen. 

Összességében ez egy jó hétvége volt... :) Holnap újra vár a gyár! 

 Bár eddig sem aludtam téli álmot, (igaz, szeretnék...) de már megint jól lemaradtam. Az igazság az, hogy mivel a családtagokkal más fórumokon is értekezem, ide meg csak Tőlük kapok kommentet, hajlamos vagyok azt hinni, hogy nem olvassa más úgysem, Ők meg tudják, mi van velem. 

Most néztem vissza az előző bejegyzést, hogy sajnáltattam magam, amiért nem megyek sehova... No. Ezalatt kétszer is megjártam Londont. Mindkét utazás apropója egy idelátogató kedves ismerős volt. Az egyikkel sikerült is találkoznom, a másikkal elkerültük egymást.... Én nem tudom, hogyan működnek a telefonok... A magyar telefonokról nem tudnak hívni az angol számomon, cserébe az én sms-em nem megy át magyar telefonra... 

No mindegy. Ha már ott voltam, akkor a Vikiéket is meglátogattam, valamint ettünk finomat, voltunk bámészkodni... Úgyhogy egyelőre most nekem kell kicsit visszafognom az utazgatást. Jövő héten érkezik Anna, gondolom most én leszek magamra hagyva hosszabb-rövidebb időre! :)

Túl vagyunk a két hét alig dolgozós időszakon is, ami testileg ugyan jól esett, de anyagilag annál rosszabbul... (én meg ilyenkor utazgatok ugye...) most már ezerrel megy a gálya újra, hála égnek. A héten már kétszer is Editékkel együtt dolgoztam! (persze a bálna is ott volt, de Ő tartozék... :S) Ezt leszámítva, csak azért is jól érezzük magunkat! :)

A bürokrácia továbbra is folytatódik, illetve a kezdeti örömök után, nem nagyon akarnak újabb pénzeket küldeni... pedig már igazán értékelném...

Jaj és a legfontosabb. kiderült, hogy az én kisfiam, el akarja hagyni a családi fészket szeptembertől... Tervei szerint Londonban szeretne tovább tanulni és persze dolgozni is. Mit ne mondjak, meglepett a gyerek... Tudom én, hogy ez az élet rendje, meg ilyenek, de azt hittem, van még egy-két évem... Azt hiszem, felnőtt a fiam! :O (pedig még én is alig...) persze drukkolok Neki és remélem minden a tervei szerint alakul, de azért csak furcsa lesz Nélküle! :) 

 Megint jó rég írtam. 

Azóta a srácok hazajöttek, sőt már vissza is rázódtak a régi kerékvágásba. Élményekkel feltöltődve, savanyú fej nélkül sikerült megúszni a hazatérést. Lívia végre elhatározta, hogy sportolni fog az egyik osztálytársával. Van itt egy jó sportcentrum, uszodával, edzőteremmel, meg minden jósággal állítólag. (mert ugye, én még csak kívülről láttam... :) ) Hittétek volna, hogy 18 év alatt szülői beleegyezés kell ehhez is???? Illetve már Olivér is megfelel... Szóval kedden nekifutnak a beiratkozásnak újra. Itt nagyon komolyan veszik a baleset megelőzési szabályokat... Szegény lányom, minden nap elmondja, hogy már szeretne 18 lenni... :D Majd rájön. 16 évesen még én is hajtottam az időt... 

Nálam csak telnek a dolgos munkanapok. Most épp szívatóágon vagyok, mivel a Peter (beosztó ember) felesége kinézte a helyemet magának. Ennyit a karrieremről... :S Úgy látszik, azért itt is jobban számít, hogy valakinek a valakije vagy, mint az, hogy hogyan dolgozol. Hülye tehén. Má bocs. De télleg az. Egy dobozt nem tud lerakni a raklapra, mert nem fér hozzá a hasától! :D De le van tojva az egész, legalább hívnak dolgozni. 

Mellesleg végre valami beérik a sok papírozásból, amit a hivatalokkal folytatok. Megkaptam a családi pótlékot! :) Visszamenőleg is. Úgyhogy megint képződött némi biztonsági tartalékom. Végre a gyerekeknek is tudok zsebpénzt adni. Gyűjthetnek a nyárra. 

Február végén az egyik barátnőjük kijön látogatóba, itt lesz úgy tíz napig. Persze erre is nagy készülés van már. Jól kitalálták, hogy majd elviszik Annát... hova is? Mert hogy nem ülhetnek be sehova... (mármint pubba) Az én kocsmázáshoz edződött drágáim, most meg vannak lőve... De talán egy London túrát majd sikerül beiktatni, már az is jó program lenne... 

Hogy végre én mikor jutok valahova, azt nem tudom... Bár az igazság az, hogy amíg tél van, a szívem se fáj igazán, mert bár itt ma volt a leghidegebb (-2 fok) de nekem mozdulni sincs kedvem. Annyit alszom, mint egy medve.

Jaj! hát nem is mesélem, hogy egész nappali formája van már a nappalinak! Kaptam Edittől egy tv-t, meg tv-állványt, (igaz, hogy antennám még nincs) beüzemeltem a házimozit. Valamint téglából és deszkából építettünk egy könyvespolcot. Tök jól néz ki, szerintem!

Na meg a másik, most hogy keresgéltem a fotók között... Edit egyik nap reám bízta a kutyáját, mivel náluk jómunkásemberek dolgoztak éppen. Fufi a drága, egy szobakutya, akit Editék családtagnak tekintenek. No, hát én is felkészültem Fufi érkezésére, felhoztam a lábtörlőt, hogy szegény kutya ne már a parkettán legyen kénytelen szunyókálni... Ahogy én azt hittem... Amíg ágyban voltam, Fufi a mellettem lévő részen feküdt a kanapén, de amint a lábamat kihúztam, befeküdt a helyemre, kicsi fejét a párnámra hajtva... Meg kell mondjam, én az ilyet nagyon nem csípem... De mikor megláttam, hát csak nevetni tudtam a "büdös dög"-ön... Lehet rá haragudni? Ha sikerül, csatolom a fotót! Döntsétek el Ti! :)

Na csóközön mára!

 Először is Boldog Új Évet, ha valakit még nem köszöntöttem volna ez alkalomból! :)

Úgy elrepült ez az év is, hogy csak kapkodom a fejem. Volt is történés épp elég... Mi lesz idén? Hiszen azt mondják, hogy 2012 a nagy változások éve... Asszem felköthetem a gatyám, ha még több változás lesz, mint eddig! :D de legalább jó irányba haladjunk már!

Utoljára akkor írtam, mikor a srácok hazamentek. Most meg mindjárt jönnek vissza! A múlt hét elég jól alakult. Vikiék ugye itt voltak karácsonyozni, a hagyományoknak megfelelően, végig ettük az ünnepeket. :) Sokat szkrebölöztünk! Né! Ezt a szót sem ismeri a szótár, pedig értelmes! :D Rájöttünk, hogy zseniálisak vagyunk szóalkotásban! Még lehet, hogy nyelvújításra adjuk a fejünket... :D 

Mikor bementünk dolgozni az ünnepek után a helyettes Peter (Peter a beosztó ember, hogy ki-mikor-hova kerül) közölte, hogy mehetünk haza, mert nincs mára meló... Mivel a hét 3 napos volt, gyanítottuk, hogy a többi reggelen is hiába fáradnánk be, ezért szabadságoltuk magunkat. Na azért ez is egy olyan, ami nem tetszik... Először azt mondják, decemberben nem ér szabira menni. Erre ott vagyunk, nincs munka. Miért nem lehet előre szólni???? Az egy dolog, hogy beutaztunk feleslegesen. de hát fel se kelek hajnalok hajnalán, ha nem muszáj! Na mindegy, azért annyira bosszúsak nem voltunk. :)

Két ünnep közt, voltunk a csajokkal vásárolgatni, bámészkodni, mikor is megtudtam, hogy én tartom a szilveszteri partit! :) Azé jó, hogy szóltak! És tényleg úgy lett! Én nem szóltam senkinek, de mindenki tudta... jó mi? :D Nincs is ezzel baj, csak én szeretem felkészülten várni a vendégeket... Átrendeztem a lakást, még jó, hogy a fiúk erre legalább átjöttek segíteni. Sütöttem májat, volt belőle jó zsíros kenyér. Legtutibb kaja! Eddig mindig nagy sikerem volt vele. Ettünk, ittunk, táncoltunk és persze nevettünk sokat. Nem volt semmi elvadulás hála égnek, csak simán jól sikerült!

Mivel itt még ma is ünnep van, csak holnap kezdődnek a dolgos 7köznapok... De kellett is ez a nap, hogy mindent kipihenjek, amit csak lehet! :D

 Nos, hazarepültek a csemeték... Remélem olyan jól fogják érezni Magukat, ahogy tervezték... És az apjuk se amortizálódik le teljesen! :D Azt hittem, hogy itt majd magányosabbnak érzem magam nélkülük (otthon azért már megszoktam) de egyelőre jól viselem az egyedül létet. (Mind a két napja! :D )

Teljes mértékben leköt a karácsonyi készülődés. Tervezek, szervezek ezerrel. és ha belegondolok, hogy bő egy hét, hát akkor ááááááááááá, még rengeteg dolgom van!

Amit utálok, hogy már négykor sötét van, amitől úgy érzem, vége a napnak és kimozdulni meg végképp nincs kedvem. Hát ha még az idő is rossz, akkor maradok itthon.

de majd 7végén belehúzok.

Edit hatalmas harci feladat elé állított. Kitalálta, hogy süssünk zserbót. pff. Mi a két konyhatündér... De vasárnap pedig sütés leend! Majd beszámolok a végeredményről, unatkozni nem fogunk! :)

A mai napom rettenetesen indult. Felébredtem a telóra és teljesen abban a hitben voltam, hogy szombat van. Aztán rájöttem, hogy nem. Majd a melóban már addig jutottam, hogy pénteki hangulatom volt. És akkor megint rájöttem, hogy még péntek sincs... Kissé szétszórt lennék? :) Hazajöttem és 10 nem fogadott hívás volt a magyar telefonomon, Nincs szám-tól.... Vajon ki keresett ennyire???? Ezt se fogom megtudni... 

Holnap állítólag havazás várható... :S Itt. Nem tudtam, mi hiányzik? És így intézzek ezer dolgot egyszerre? :O

Na erre most alszom egyet. De lehet, hogy kettőt. Vagy gyorsan sokat. :)

Jó éjt!

 A múlt héten teljes frászban voltam, mivel a gyerekek személyi igazolványa még mindig a hivataloknál volt. Hétfőn betelefonáltam, kértem a magyar tolmácsot. Erre megkérdezi a nő, hogy nincs-e mellettem egy 18 év feletti, aki tud angolul... Épp akadt egy. Legközelebb Olivért kérik egyből??? Végül elmagyarázta a problémát, de hát milyen dolog ez már??? Csütörtökön úgy jöttem haza, hogy most aztán nagyon erőszakos telefonáló leszek és hú de fogom mondani a magamét, hogy hol vannak az iratok, meg mi lesz, ha nem kapjuk meg időben??? De hála égnek, addigra pont megérkeztek. Most már teljes elánnal a csomagoláson vagyunk! Gyerekek nagyon fel vannak már pörögve! Most még alszanak, (az álmukat azért nem zavarja az izgalom! :) ) de ha elindul ez a nap, akkor sűrű 7vége elé nézek...

Aztán 3 hét egyedül! Máskor ennek simán örülök. (má bocsi, de nekem is kell szabi néha az anyaságból!) Most azért kicsit fura lesz. 

A hetem egész jól telt, végig a lányokkal dolgoztunk együtt. Meg se szakadtunk, nem is unatkoztunk. Ha már a gyárban nem amortizáltam le magam teljesen, akkor megtettem itthon. 

Elmondom az előzményeket is. Történt, hogy hazajövet két cetlit is találtam a postástól. Az egyik a nevemre, címemre kiállítva, rajta hogy pakkot kaptam, ami túl nagy volt és nem tudták bedobni. Majd egy másikat, hogy hagyjam figyelmen kívül az előzőt, mert tévesen címezte, a 166-os szám a címzett. Erre este 8kor csöngetnek, egy férfi áll az ajtóban, kezében a csomag. Hozzá vitte a postás, de nekem szól, ezért elhozta... Emberünk halál rendes. A postás meg noooormááális??? Még jó, hogy megkaptam végül. Na rohantam fel, tépem szét a zacsit, Olivér mondja, hogy használjak valami szerszámot azért, de én nem..

Erős kislány vagyok, tépem a zacskót, ekkor jártam a konyha ajtajában, és a zacskó engedett... Úgy odavágtam a kézfejem az ajtó szélébe, hogy csak.. 3 ujjam belilult, egy bedagadt... fincsi volt. :) De az volt a csomagban, amire vártam! :D

A fűtésünk önálló életet él, mióta megjavították... Akkor fűt, amikor gondolja. Kíváncsi leszek a számlára... próbálom ugyan rendszabályozni, de a ki-bekapcsolásos módszerrel nem éppen akkor van meleg, mikor szeretném...

Ja, írtam a költözésről. Hát az most elhalasztva. A ház, amit kinéztem elúszott. :( És mivel nem egyszerű occsóért jobb lakást találni, hát inkább nem ugrálok. Nyáron úgyis egyszerűbb, szóval még maradunk fél évet. Majd akkor elővesszük a témát újra. :)

Van olyan, hogy az ujjaim diszleksziások? Folyton felcserélem a betűket... de lehet, hogy csak egyik kezem gyorsabb, mint a másik! :D

Na csóközön olvasó népek! Majd a magányomból írok megint! :))

 Amióta nem írtam, azért csak eljutottunk Northamptonba újra. Vagy mondjam úgy, a H&M-be? Újabb bolt kifosztást hajtottunk végre. :) Néha kell ez.

Azóta Olivérnek is sikerült NI számot szereznie, már Ő is vállalhat munkát! :) Kíváncsi leszek... Lívia végre átkerült a másik osztályba, itt sokkal jobban érzi Magát. Mesélte, hogy a többiek megjegyezték, hogy Olivér is csöndes, na de Lívia rajta is túltesz. Mentegetőzött, hogy nem beszél jól, azért van csöndben, erre a többiek kinevették, hogy Ők sem beszélnek, tehát ez ne legyen akadály. :D Volt a suliban egy jótékonysági vásár, ahova mindenki bevitte a nemzeti eledelét, azt kiárusították és a bevételt a rászoruló gyerekek kapták meg. Mi természetesen gulyást főztünk. :) Felavattam az új nagy fazekat. Mint kiderült a maradék levest az egyik osztálytárs megvette és hazavitte. :)

A héten engedélyeztem két nap szabit magamnak, mivel elég hajtós hetek vannak mögöttem. Idén még alig voltam szabin, ha meg igen, az se pihenéssel telt éppen... Most is elterveztem, hogy majd behozom a lemaradást... Erre? Elromlott a bojler. Se fűtés, se meleg víz... mikor máskor? Csütörtök este kijött a szerelő és megállapította a hibát. Péntek este újra jött, akkor ki is javította. Még szerencse, hogy a nap üvegen keresztül egész jól melegített egész nap, mert estére már rendesen fáztunk.. Viszont nem igazán végzett jó munkát, mert időnként most is kikapcsol az egész, de legalább újra tudom indítani... de meddig?

Végre lerendeztem az otthoniak karácsonyi ajándékát! :) Már nagyon rosszul éreztem magam, hogy sehol se tartok. Természetesen senkinek nem mondom el, mit kap! :P :) De ez azt is jelenti, hogy a gyermekáldások nem sokára utaznak! Vááá, repül az idő!

A napokban kinéztem egy új lakást. Lassan itt lejár a szerződés, gondoltam azért körülnézek a piacon. És találtam egy jót, occsóért! Olivérrel tegnap meg is írtuk a levelet az ügynökségnek! Kíváncsi leszek! Én nem vagyok normális, de buzog bennem a lakás felújíthatnék! :) Ebben a bérleményben ez tiltott dolog. sajnos. Egy szöget se verhetünk be elvileg...Ha a jóisten is úgy akarja, akkor egyet még költözünk nem sokára, aztán végre csak a csinosítgatással kell foglalkozni! :) Szóval kedves otthoniak! Drukkolásra fel! :)

 Az elmúlt hét egyik legfontosabb történése, hogy a gépkezelő közölte velem, beszélt a főnökkel, hogy eztán mindig velem akar dolgozni. Így az apple-team tagja lettem! :) Azért érzitek ezt, ugye? Gyári munkásnak sem vagyok utolsó! Viccet félre téve, azért ez jó érzés is, meg azt is jelenti, hogy nagy valószínűséggel hívni fognak dolgozni akkor is, ha épp kevesebb a munka! :) Azért ha belegondolunk, hogy 720 kg almát mozgattam meg egy nap 3szor (15, 10 és végül 12,5 kg-os kiszerelésben) azért az nem kevés... És még járjak el sportolni???? :)))

A hivatali ügyekben még nem történt előre lépés. Az államkincstártól kaptam egy levelet megint, amit továbbra sem értek... pedig magyarul van.

A másik fontos! Hétfőtől Lívia mégis Olivér osztályába fog kerülni! :) Igaz, Ő lesz a legfiatalabb, de hát ez amúgy is mindig így szokott lenni. Remélem most már semmi akadálya nem lesz, hogy jól érezze Magát és a tanulás is eredményes legyen!

Múlt héten nem jutottunk el sehova, mivel drága fiam újra átaludta a napot... Holnapra megint tervbe vettük a kirándulást...

A fiatalok, most már amúgy is fel vannak pörögve! Nagyon készülnek a téli szünetre otthon... Kérem a T. otthoniakat, hogy engedjék Őket kibontakozni! Nem lesz bajuk, csak végre kitombolják Magukat! :) A barátok is nagyon várják Őket! Ami plusz jól esett, hogy azon meg sajnálkoznak, hogy én nem megyek most...

Összességében tehát jól vagyunk továbbra is! Annyi pozitív dolog jutott el hozzám mostanában, (az otthoniak drukkolása, hogy emberek azért gondolnak rám, Vikiék boldogsága, másik külföldre szakadt ismerősöm is megtalálta a számítását stb...) hogy ettől egyszerűen csak jól érzem magam! :)

 Valóban rég nem írtam, de igazából sok érdekes nem törpént.

Még mindig küzdök a hivatalokkal... Mit ne mondjak, itt sem egyszerű... Ráadásul az idővel is sakkoznom kell. Olivérnek is kell igényelni NI számot, ha már dolgozásra akarja adni a fejét. Ehhez november 16-ra kapott időpontot és természetesen vinnie kell az iratait. Nekem november 19-ig kell visszaküldenem az egyik igénylést, amihez csatolni kell a papírjaikat... Utána meg bőszen imádkozni, hogy vissza is kapjam, mire indulnak haza... áááááá Kezd a hókotróm tele lenni ezekkel...

Amúgy dolgozás van ezerrel, mármint részemről. Drága porontyaim két hetet lógtak itthon. Olivér rendre egy óra után kelt... Hogy lehet már ennyit aludni? :) Lívia meg tizedszer rendezi át a szobáját... a lakberendező vér ugye... :)

Készülünk a télre, vettünk pár meleg holmit. Gyerekek elegánsba nyomják, én meg veszem a sportos göncöket... szép. Végre van jó nagy fazekam is! :) Meg karácsonyfám. Készülhet a karácsonyi halászlé! De hogy Viki süti kérelmét hogy fogom teljesíteni? Egyelőre csak gesztenye masszát és kuglóf formát nem láttam még a boltokban... Rájöttem, még valami hiányzik.Ezek itten juhtúrót sem esznek! Pedig birka húst azt lehet kapni mindenféle formában!  De abból nem lehet kőrözöttet csinálni... se sztrapacskát. :(

Két hete folyamatosan tűzijátékoznak minden este. Kezd az agyamra menni. Azt se tudom, minek örülünk ennyire... De az elején, még általában az ágyról is majd leugrottam, akkorákat szól..

Itt már minden a karácsonyról szól, ami nekem nem túl jó, mivel amúgy is mindig hamar kezdek vásárolni, viszont azt karácsonyig bezárólag teszem... Pedig én csak nem egyszerre akarok költeni sokat... Így általában apránként költök sokat... Ráadásul kedvenc unokahúgom kapcsán, aki első gyermekét várja, még a bababoltokra is rászabadulhatok! És abban aztán nincs hiba! Tündéri göncök vannak az aprónépnek! Viszont Viki, jól teszed, ha fiad lesz, mert a felnőtt részlegen a női konfekció elég siralmas! :) Most olvastam, hogy az átlag angol női méret a 44-es. Mondjuk nem tudom, otthon hogy van ez, de itt főleg sátor méretű nagyi ruhákat lehet kapni, amit szerintem az én dédnagyivá előlépő anyukám se venne fel... Komolyan, állandóan a férfi osztályon portyázom. És ott még találok is cuccot! Mármint magamnak. is. Olivér meg már úgy öltözik, mint egy angol lord fia. :) De jól fest benne! :)

Ha 7végén nem esik, meg még fel is kelünk időben, akkor lehet kimozdulunk valamerre... 

Na csókoltatom a Népeket! :)

 Na, csak hogy örüljetek, elmesélem, hogy állunk most. 

Lívia iskolája válaszolt, azóta megkaptam én is a papírokat, hogy leánykám hivatalosan is kivezettetett a Kozmából. Talán most már a körözéséről is lemondanak. :) Olivér iskolája ellenben egy mukka szót sem szólt azóta sem... A MÁKvirág hivatal, na az megint szép... ugye ott tartottam, hogy csakazértis utalják a családit, ha nem szólok időben... Erre tényleg, de azért mégse...Kaptam egy levelet, hogy ezután másik zsebből utalják a zsét, viszont, nem kaptam egy fillért se... Na akkor má megin mit kavart ez a "helyi Gizike"? Biztos ami ziher, írtam egy másik levelet a másik zsebnek, hogy ne is utaljanak. Lécci!

További híreink. Most már hivatalos, hogy a drága gyerekeim szülőföldjükön töltik a karácsonyt, meg a szilvesztert is. Mielőtt nagyon sajnálnátok, hogy én meg nem megyek (amit persze ér..) elmondom, hogy mi meg Vikiékkel megbeszéltük, hogy átjönnek hozzám az ünnepekre. Szóval kicsit szűk családot cserélve ugyan, de mégis lesz KARÁCSONY! :) Hogy a menüt hogy fogjuk összehozni, az jó kérdés! A szakács ugye adott, de az alapanyagok nem biztos... De nem félek, hogy éhen maradunk! :)

7végén voltunk Edit húgának a szülinapi buliján. Lívia el sem akart jönni, mivel diétázik, ezért nem ehet, nem ihat... Azért csak rábeszéltem, mert ugye az illem az mégiscsak... No, hát az nekem se fordult meg a fejemben, hogy Andus ekkora lakomát rittyent! kb 6 féle szendvics, lazacos, halkrémes stb volt az előétel. Majd érkezett egy halom csirkecomb, krumpli, baconbe tekert máj (ami mellesleg az én vendégváró specialitásom) saláta, öntetek... Meg nem tudom mennyi süti... áááá valami mennyei volt. Mondanom se kell, Lívia is felfüggesztette a diétát! :D Persze utána még beszélgettünk, iszogattunk. Jó kis este volt. A vasárnap ennek következtében a semmit tevés napja lett. Újra. :)

Ma meg végre!

Még az OTP-s időkben volt nekünk egy törzshelyünk, nevezetesen a Gyöngy vendéglő, ahol gyakorta megfordultunk a mi kis baráti körünkkel a kétszemélyes csülöktál és a sörözések kapcsán. Ennek a műintézménynek a vezetője Ádám, aki immár négy éve kijött Angliába nyelvet tanulni... Kicsit itt ragadt. :) Még otthonról írtam Neki, hogy jövök és majd találkozzunk, hát végre sikerült!  Kb azóta szervezzük, mióta kint vagyok. Na de, jó pár dugót leküzdve megérkeztek. Én jó háziasszony módjára be is fűtöttem, hiszen kisgyerekkel jönnek (nem, nem azért, mert én is fáztam... na jó. de) Szegény gyereknek minden baja volt, hogy milyen meleg van nálunk... Ja kérem, Ő már itt született, Ádámék elmondása szerint múlt héten a jó időben, lazán berohant a (szerintem jeges) tengerbe... Állítják, hogy megszokás kérdése... Tartok tőle, nekem  ez az átlagnál hosszabb folyamat lesz! Ők nagyon szeretnek itt élni. Illetve Londonban. Engem is győzködtek, hogy mennyivel jobb lenne ott nekünk... Hát nem tudom. Majd ha az angol bankok egyike, vagy akár a hazai OTP rám szakad, akkor meggondolom a dolgot! Addig marad a vidéki lét! DE! Egy újabb cél, amiért talán érdemes küzdeni! 

Most erre alszom egyet! Jó éjt! :)