A gyerekek hazatértek, belakták a szobáikat. Persze nagyon jól érezték otthon Magukat. Volt haverok, buli, fanta, ahogy annak egy vakáció alatt lenni kell. A hazatéréssel kiderült, hogy ezt-azt leharcoltak a ruhatárukból, úgyhogy beszereztünk néhány holmit. Ahogy gondoltam, a szobák berendezése is hiányos volt, oda is vásároltunk. Kezdődik a suli lassan, az is kiadásokkal jár. Szóval alig értek haza, máris igen költekező életmód következett a két hónapos spórolásom után. :) De hát így van ez.

A munkában új főnököt kaptunk és láss csodát, azóta folyamatosan dolgozom. Sőt, végre tesómék is bekerültek, Andi már dolgozott is velem. Sógi a jövő héten kezd. Mondtam is Andinak, hogy csináljunk egy közös fotót a facebookra munkaruhában, de nem volt hajlandó! Hogy miért??? :D

Most, hogy munkailag, anyagilag rendbe jönnének a dolgok, hát az én kislányom állított nem akármilyen helyzet elé.

Mióta hazajöttek, ugye itt nem sok minden történik Velük, barátok sincsenek még vagyis az otthoni pezsgés után, most uncsi itt lenni. De már le van szervezve, hogy a barátja jön ki októberben 2 hétre. Ezt mindig is mondtam, hogy az ajtó nyitva áll bármelyikük előtt, szívesen látok mindenkit. Végre helyünk is van. No, szóval bejön hozzám a gyermekem és közli, hogy Ő nem érzi itt jól Magát és haza akar menni. Újra. Otthon szeretne leérettségizni.

Mondhatni dobtam egy hátast a közlése nyomán... Hogy lehet azt elmagyarázni egy 17 éves lánynak, hogy élete legnagyobb marhaságát készül elkövetni? Az eddigi tanulmányai alapján, otthon 3 év, mire leérettségizik. Ha megszerezte az érettségit, akkor mi van? Tegyük fel, szuper eredményeket ér el és tovább akar tanulni. Nem véletlenül jöttem el otthonról, én ezt ott nem tudtam volna finanszírozni, ahogy gondolom az apja sem. Akkor ki? Ő? Ha állami finanszírozású helyen tanul tovább, aláír X évet, hogy nem vállalhat munkát külföldön. Ha nem tanul tovább, az érettségivel milyen munkát fog találni? Amúgy tervei szerint, az apjánál és a nagyszüleinél lakna, estin járna gimibe és mellette dolgozni akar...  szépen hangzik, de. Az apja olyan helyen lakik, ahonnan kocsi nélkül nem tud bejárni. A nagyszüleit még a szünet alatt is két hétig bírta egyfolytában, mert a bulizási szokásokról kicsit más elképzeléseik vannak. Mellesleg nincs internet sem, gondolom az Ő kedvéért nem fognak előfizetni eztán sem. Ha estin érettségizik, akkor gyanítom,  hogy azzal az eredménnyel nem fog tovább tanulni. Ha netán talál is munkát, akkor a munka és a suli mellett, mikor akar élni? Vagyis a célként megnevezett gondolatokat egyenként megcáfolom. Ami az igazi és egyetlen oka, hogy haza akar menni, az a barátok. Erre valóban nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy nem ettől függ a jövője. Nekem is hiányoznak az enyémek, sőt a fiamnak is. De az élet másról is szól, sajnos nem csak a szórakozásról. Én azt mondtam Neki elsőre, hogy 18 éves koráig enyém a felelősség és erre a tanévre még maradjon. (mert a nagy tervek mellett persze az elmaradt, hogy a tanév már kezdődik és sehova nincs beíratva stb..) Igazából egy évet akartam így nyerni, hogy kénytelen legyen esélyt adni ennek a szitunak is. Ha már nagykorú, elméletileg azt csinál amit akar... én is utáltam, ha ezt vágták a fejemhez anno, de attól ez még tény. Ha most nem engedem haza, akkor szemét vagyok és nézhetem a durcás fejét nyárig. Ha hazaengedem, akkor tudom, hogy rá fog jönni, hogy semmi értelme ennek és elvesztegeti az idejét... hagyjam, hogy a saját hibáit elkövesse (bár ezek nem annyira apró hibák) és maradjak meg jó fejnek vagy legyek szemét és majd egyszer talán megérti, miért csináltam? azt az apró tényt, hogy nem találkozna se velem se a bátyjával igen hosszú ideig, már meg sem említem... 

anyának lenni nem könnyű...

hát sajnálom, hogy most csak ez szakadt ki belőlem, de jelenleg más nem-igen foglalkoztat. várom a véleményeket!