Legnagyobb gondom pedig itt e földi létben, iskolát találni, minden körülményben! Arany János után szabadon... :) Szóval internetes kutatásba kezdtem, gondolván, nem kell mindig a segítőkre várni... Megírtam két iskolának is a gondomat, miszerint a gyerekem túlkoros, de attól még nincs érettségije... Az egyik iskola válaszolt is, nagyon kedvesen érdeklődtek, mit is tanulna szívem szottya, beszéli-é az angolt és írja is kellően... stb.. Gyermekeim befáradtak a személyes találkozóra, hogy egy információs csomagot átvegyenek... Olivér beszélt az igazgatóval, aki megdicsérte a nyelvtudását. Líviám is értette, miről van szó (ez biztató) csak pont azt nem, amit Tőle kérdeztek... (ez is jellemző) Majd hazahozták a cuccost, amiben ott lapult a tandíj is... Jellemző, az állami iskola nem válaszol az emailre, csak a fizetős suli... és mivel potom 12 000 font/ gyerek, hát azt annyira nem tudom megfizetni...
Úgyhogy marad a további várakozás, hogy a nagy angoltudásúak végre telefonáljanak, hogy mikor lehet egyáltalán érdeklődni... hócipő effektus. De azért próbálkozom tovább, mivel sulinak lennie kell!!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ancica68 2011.08.11. 21:36:05
marimami 2011.08.12. 08:43:48
A gyerekek érdekében a büszkeséget is félre kell tenni és segítséget kérni!
A többit megoldod.
Tünde-Kyara 2011.08.14. 15:21:01
Gabos69 2011.08.14. 22:38:00