és megyek haza! :) olyan nehezen hoztuk össze ezt az utat, de most már csak felülök a repülőre... pedig nincs is sok pénzem... :D 

Hetek óta élvezzük az igazi angliai időjárást... Ahhoz képest, hogy március végén egy szál ruhában vonultunk Londonban a Viki esküvőjén, most fűtök, téli kabát és társai. Valamint oltári irigyen olvastam különböző fórumokon, hogy otthon meg dől a meleg rekord, medencés partyk stb... Remélem marad egy kis meleg nekünk is még... 

Oly mértékben utálom az esőt, hogy nagyon. Ráadásul halál depis mindenki, az embernek mozdulni sincs kedve itthonról. Viszont mára végre kisütött a nap! :) El se hiszem. 

Persze most dolgozunk is ezerrel. A mai napom amúgy nem életem legjobbja volt... Úgy felidegesített egy kis nyikhaj inglisboj, hogy nem sok híja volt, hogy megüssem, de legalábbis hozzá vágjak egy fél kilós borsót, babot vagy lencsét. Az, hogy semmit nem segített nekünk, az egy dolog. Az, hogy a gépkezelő halálba gyártotta a selejtet, ami miatt mindig elúsztunk, az a másik fele.A saját munkáját sem tudta elvégezni, amivel minket is feltartott. Ha hozzánk szólt, azt olyan flegmán és utasítgatva, mintha Ő ott bárki is lenne. És a tetejébe, minket csesztek le, hogy nem dolgozunk elég gyorsan... Mi vaaan? Úgy elfáradtam, mint a fene.

Aztán ma még gyorsan elmentünk a lakás ügyében, visszavittük a szerződést, meg a lóvét. Erre kérdezik, hogy vittem-e bankszámla kivonatot.... Nem... De miért is kellett volna előre mondaniuk??? Úgyhogy újra megjártuk az ügynökséget. Pont ez a dupla séta hiányzott még mára... Holnap még egy posta köröm van, és végre magamat emberi formába hozni, amennyire lehetséges. :) Ja meg a bepakolás örömei. Hogyan vigyek nagykabáttól fürdőruháig mindent egy zsebkendőnyi bőröndben? Ez a kihívás! :D

Úgy fest a gyermekeim bekerültek mindegyik iskolába, amit csak választottak. Lívia ma volt újra Corbyban, ez a szakácsos szak. Vadi új suli, gyönyörűen felszerelt konyha, hatalmas terek... Viszont magasabb óraszám, munka lehetőség a sulin keresztül, meg több vizsga. Mondanom sem kell, hogy nekem ez a verzió a szimpatikusabb, mint a művész szak... de az már látszik, hogy a kettőt mégsem tudja egyszerre csinálni... Remélem lesz esze. Már nyomást is gyakoroltam Rá, mondván, hogy a leendő családi étteremben már számítanak rá, mint szakács... :)

Na ennyit a mai hírekről, legközelebb majd ha visszajöttem!

Reszkessetek otthoniak, mert jövök! :D