Ma egy éve, hogy itt vagyunk. Illetve most csak én, mert a gyerekek ugye a "jól megérdemelt" nyári vakációjukat töltik magyar honban... Amennyit hallok Róluk, annak alapján jól érzik Magukat.

Hát nézzük, hova jutottam ez alatt az egy év alatt....

A jelenlegi lakásom, már majdnem fullra berendezett és tényleg olyan, amilyet elképzeltem. Szinte csak a díszítő elemek hiányoznak, meg a gyerekek részlegét nem csináltam még meg, mivel ahhoz Ők is kellenek. A lakás egyedüli hátránya a keverő csaptelepek hiánya. :) Mindenkinek van saját szobája, a konyha tágas, van kamra! és étkező is külön. A kis TESCO felett lakom, ami ugye bevásárlás szempontjából nem egy hátrány. Andiék 5 percre, Editék szintén. A lakás kérdés tehát pipa. 

Nyelv szempontjából nem mondanám, hogy sokat fejlődtem, ami tudom, hogy hihetetlen, de így van. Szeptembertől járunk suliba, tehát az előre haladás kérdése is elintézve. Ráadásul most már lesz tévém is, úgyhogy itthon is jobban fogom hallgatni legalább a beszédet. Ez a rész még nem pipa. :)

A munka még a mazsigyár. Mivel elég sok nekünk nem tetsző dolog történik, augusztustól beregisztrálunk más ügynökségekhez is. A július most már eltelik így, hogy ha hívnak dolgozunk, ha nem, pihenkélünk. 21-étől amúgy is szabin lettem volna, (mivel jön Ági) úgyhogy addig nem ugrálok. Annyira nem aggódom, mivel van tartalékom, hogy átvészeljem ezt az időszakot is. Ha már a nyelv kérdés megoldódik, akkor tudok úgyis csak kvalifikáltabb munkát keresni. Ez a terület féig pipa. :)

A társadalmi életemen van még mit javítani. Az itteni magyarokon kívül még nem szereztem új barátokat, de ez is betudható a nyelvi nehézségeknek... A magyar csapat tagjai igazán segítőkészek, még azok is, akik nem az Edit. :D A költözésnél mindenki jött segíteni. Utána a bútorok szerelésénél is, amit most egyedül nem tudtam volna megoldani. Innen is hálás köszönet Mindenkinek! :) Ha az idő engedi, akkor azért sütögetünk, mászkálunk. Most, hogy Andiék is a közelben vannak, Velük is biztos többször csinálunk majd közös programot, meg ugye Vikiékhez is gyakrabban megyünk. Ez is félpipa.

Nem mondom, hogy most már lazíthatok, de nagyon remélem, hogy jövő ilyenkorra már sokkal előrébb fogok tartani! Rajtam nem múlik! :) Végül is ez alatt az egy év alatt megteremtettem annyit, hogy az otthoni életszínvonalamat elértem. Innen már csak a csillagos ég a fejlődés határa! :D És a lehetőség itt adott! Szóval úgy érzem, sokat haladtam az életem újra kezdésében, már ami az életkörülményeket illeti. Mindezt minimálbérből és támogatásból. Bátran mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy felkerekedtünk.

Ugye Ti is büszkék vagytok rám? :D