Az elmúlt időszak Vikiék esküvőjének jegyében telt... először a rákészülés. Rendeltem egy ruhát, mert ugye nincs egy göncöm... de kiderült, hogy Kínából jön (pedig nem is olyan occó) ami azt jelenti, hogy hosszú a szállítási idő, ezért Líviával bementünk Northamptonba vásárolni. Szokásos H&M túra.... Össze is válogattuk a fél áruházat, már ennek a kupacnak a láttán lelki szemeim előtt láttam, hogy apad a bankszámlám... Beálltunk a sorba... A kezem leszakadt, melegem volt és csak kígyózott a tömeg előttünk, de nem haladt... Két órás válogatás után álltunk a pénztárhoz, de mondtam a lányomnak, hogy itt az a pont, mikor én feladom... Úgy is tettünk. Cuccot le és menjünk tovább... Végül egy kis üzletben megtaláltuk a megfelelő rucikat és még nem is költöttem olyan sokat. Hazaértünk és mivel fogad Olivér? Megérkezett a másik ruha... ááááááá

No, akkor már gyorsan felpróbálom. Hát kici. Szóval valami kínai mégis csak volt benne... :D Most kínlódhatok, hogy visszaküldjem vagy mi legyen... 

Eztán már csak a nagy napra vártunk! Március 22-én reggel vonatra pattantunk és irány London! Simán odataláltunk a városházára, ami tőlem nem kis teljesítmény! Pláne, hogy az útleírást otthon felejtettem. 

A szertartás egyszerű volt és nem siránkozós, hála égnek! :) Viki ragyogott a vőlegény úgyszintén! Szépek voltak no. Utána Gyuri munkahelyén a Snooty Fox-ban volt a kaja. Mivel séf a vőlegény és fotós az ara, a vendégek java része séf és fotós barátokból állt, ami egy esküvőn azért nem jön rosszul, pláne, ha még dolgoznak is! :) Vagyis a kaja isteni volt, degeszre ettem magam. A fotókról egyelőre nem tudok nyilatkozni, mivel nem láttam még, de készült rengeteg! :) Öt óra után elvonultunk az ifjú pár otthonába, ahol amolyan házibuli jelleggel folytattuk. Igen jól sikerült kis banzáj volt! Pénteken kora délután értünk haza, de nagyjából a fáradalmak kipihenésével telt a nap... Este még átjött Edit, a szokásos kávé-pletyka szertartásra. Kiröhögött, mikor meglátta, hogy műkörmöt raktam fel az esküvőre... :P Valóban, eddig volt mindig sajátom, ilyen csodát még Ő sem látott! :) De a mazsigyár az nem kedvez az ápolt kezeknek... vasárnap majd leszedem, mivel dolgozni nem is mehetnék ebben. 

A hétvégi terv még a nagy bevásárlás és a sorozat függés. Azt hiszem ez épp jó program. Bár lehet még megyek Editnek segíteni szétszedni a tégla polcot, mivel vett egy ülőgarnitúrát, ami picit nagy és át kell rendeznie a lakást. :) De hát így szép az élet, nem?