Mivel rég írtam, e jeles alkalmat megragadván gyorsan összefoglalom a történéseket...

Szülinapom reggelén 17 fok és eső fogadott, mikor munkába igyekeztem. Itt jegyzem meg, otthon ilyen típusú esőt még nem tapasztaltam, nem zuhog, hanem mintha permeteznének fentről... ez olyan kis puha eső. Érdekes. Na mindegy, attól még nem szerettem őt éppen. Bent hála égnek egy helyre kerültünk, de ilyen szívatós (már elnézést...) napot még nem sikerült megérnem eddigi mazsigyáros múltamban. Először is négy emberes munkát csináltunk hárman, ami még ment is volna, ha nem rossz mellé az összes gép... Ezt úgy tessék elképzelni, hogy egy ember tölti a 25 dekás zacskóban lévő kukoricalisztet a gépbe, ahol bedobozolódik, majd kijön a másik végén, ahol a másik ember a 12 dobozolt terméket rakja nagy dobozba, ez bemegy a fóliázóba és kijön a nagy cucc, amit fel kell címkézni és raklapra tenni. Ez így nem veszélyes, de: a zacskók lukasak időnként, tehát ahogy az adagolóba helyezve megnyomod, száll a lisztfelhő. Ezeket menet közben ki kell hajigálni, kibontani és visszatölteni... a dobozoló cuccban folyt a ragasztó.  Ennek következtében, a kedves kis dobozok egymáshoz ragadoztak, összekenve a szalagot is, meg persze nekem is sikerült belenyúlni (a ragacs amúgy forró) és így máris nem szép sorban érkeznek, hanem fejen állva, összeakadva vagyis borul le a cucc a szalagról... és persze a selejtet itt is ki kell bontogatni menet közben...A raklapos rész az nem volt gázos, csak ott folyamatosan jön a doboz, meg közben matricázol, meg dobozt hajtasz az előző rakodónak, meg segítesz, ha Nála borulás van. Ja, amúgy edzés gyanánt teljesen jó 3 db 3 kilós dobozt összeszorítva pakolni 8 órában... Na úgyhogy pörögtünk egész nap, mint a ringispill. Vagy hogy klasszikust idézzek, mint majom farkán a staniczli... :D Eddig jól indult, mi? :D a szakadó esőben (mert utána már az is volt) elmentünk nagybevásárolni, most Edittel, kocsival. Meg is vettem minden nehezet a boltban, csak hogy kihasználjam, hogy nem kell cipelnem! :D De nem is ez a lényeg! Első angliai marhahúslevesem jelenleg ott fő a fazékban. Kíváncsi leszek a végeredményre...

Aztán végre géphez kerültem és annyi, de annyi köszöntést kaptam, hogy csak! (Sőt vicces volt, mert igazából otthon egy órával előbb volt a szülinapom ugye és már akkor is kaptam köszöntést! Most így rájöttem, egy órával megfiatalított engem Anglia! :D) Meg majd elfelejtem! Olyan süti illatra jöttem haza, hogy hűűűű. Lívia végre sütött nekem browniet, olyat, amit senki más nem tud utána csinálni! :D ezt kaptam ajiba. Ma még koccintunk is, csak mert ugye az illem megkívánja...

Úgyhogy nem hagyom a kedvem sehogy se elrontani, a nap vége csak azért is jól sikerült! :D 

Pusszantás